A vágy uralma

17. rész

- Itt nem vagy biztonságban... - mondta Nick

- De mégis hol lennék abban? Látod, hogy mindenhol megtalál. Mégis honnan tudhatta, hogy itt lakok? - kérdeztem

- Nem lesz baja Nick. Itt vagyunk vele minden nap és nem megy egyedül sehova - mondta Kentin

- És? És most akkor így fog élni mindig? Félelemben kell élnie? - kérdezte Nick és az asztalra ütött

- Elmegyek hozzá - jelentettem ki

- Hogy mit csinálsz? - kérdezte szinte egyszerre Nick, Lucas és Kentin

- Szó sem lehet róla! - mordult rám Amber

- Úgyis azt akarja. Legalább megtudjuk, hogy pontosan mi a terve. - mondtam

- Nem mehetsz el! - mondta Kentin

- Nem mondod meg, hogy mit csináljak! - fordultam Kentin felé

- De én igen édes húgom! És bármennyire is fáj ezt kimondanom de egyet értek Kentinnel. - mondta Nick

- Csak rám akar ijeszteni. Nem fog bántani. És ti is velem jönnétek... - érződött a bizonytalanság a hangomban

- És ezt mégis hogyan képzelted? - kérdezte Nick

- Üzenünk neki. A parkban találkozunk vele. Ennyi - igazából semmi konkrét tervem nem volt

- Ez a nagy terv? - elkezdett tapsolni Amber

- Nem veszed észre, hogy ez az ember az első adandó alkalommal meg fog ölni?? Ennyire vak vagy tényleg? - kiabált Amber, majd David nyugtatni kezdte

- Igaza van. Rebecca is megölt volna, pont ahogy az apád kérte tőle. - mondta Lucas

- Nem ölne meg. Ő nem képes rá. Szerintetek miért mindig úgy küldött értem valakit? Mert ő nem tudja ezt megtenni. Nem képes megölni a saját lányát. Csak most az egyszer bízzatok bennem. Kérlek. - szinte már könyörögtem, hogy higgyenek nekem

- Jólvan. De veled megyünk. - mondta Nick

Ezután a gyötrelmes beszélgetés után, már csak azt kellett kitalálnunk, hogy hogyan üzenhetnénk neki. Amber felvetett egy ötletet, ami az volt, hogy menjünk el a postára és ha hivatalosan be van jelentve akkor meg tudjuk a lakcímét. Hát így is tettünk.

Nagy veszekedés árán meg tudtuk szerezni a címét. Úgyhogy nincs más hátra, mint megírni a levelet és elvinni neki.

"Ma este 6kor a parkban. - L"

- Majd én elviszem! - szólalt fel Nick

El is indult a levéllel. Pár óra múlva összeszedtük a csapatot és elindultunk a parkba. A biztonság kedvéért Kentin és Nick is elrakott a konyhából egy kést. Bár ezt kicsit túlzásnak érzem, de nem ellenkeztem.

- Oké. Indulás! - mondta Nick

Ő és Lucas mentek elől. Kentin megfogta a kezem, ami remegett az idegességtől.

- Nem fog bántani! - súgta a fülembe, én pedig vettem egy mély levegőt és bólintottam egyet

A park bejáratához értünk és már láttam is, hogy az egyik padon ül. Nem láthatja rajtam, hogy félek. Viszont ami azt illeti nem is tőle félek hanem, hogy mikor fog újra elraboltatni.

- Lányom... lányom... - rázta meg a fejét

- Nem vagy elég bátor ahhoz, hogy egyedül gyere? - gúnyosan mosolygott

- Nem félek tőled - feleltem

- Akkor ők nem is kellenek - mutatott a hátam mögé a fiúkra

- Szerintem inkább te félsz azért akarod elküldeni őket - válaszoltam neki én is gúnyosan

- Nem megyünk innen sehova - felelte Nick

- De nagy szád lett édes fiam... - nézett Nickre

- Inkább mondd, hogy mit akarsz tőlem - mondtam neki határozottan

- Azt akarom tenni veled amit megérdemelsz - hajolt közelebb a fülemhez - azt akarom, hogy szenvedj amíg élsz - súgta a fülembe

Kentin közelebb lépett hozzám.

- Nyugi szépfiú! - mondta miközben a hátam mögött mérte végig Kentint

- Ennyit akarsz mondani? Komolyan? - nevettem el magam

- Mit kéne még? Azt kapod amit érdemelsz. Visszaadom azt a sok szenvedést amit a börtönben átéltem miattad - mondta és az állkapcsát összeszorította

- Egy 10 éves kislány tettét akarod megbosszulni. Nem tudtam, hogy még mindig ennyire ostoba vagy - mondta Nick

- Inkább fogd be! - megszorította a karom

- Engedd el! - kiabált rá Nick és előkapta a kést, amire Henry, vagyis az apám hátra lépett

- Ejnye fiam. Hát kést fogsz az apádra? - rázta meg a fejét

- Te nem vagy az apánk Henry - mosolygott rá gúnyosan Nick

- Semmit nem fogsz mondani, igaz? - kérdeztem

- Mit kéne még mondanom? Miattad kerültem börtönben édes lányom... de nyugi. Megölni nem foglak - nevetett egyet majd hátat fordított és elindult

- Bántani sem fogod! - kiáltott utána Kentin, de mintha meg sem hallotta volna csak sétált tovább