A vágy uralma

22. rész

Ott állt a kávézó előtt. Alig bírt megállni a lábán, az arca, a teste... tele volt sebekkel és csak a széknek támaszkodott. Egy fél percig csak bámultam rá, mint aki éppen sokkot kapott, majd magamhoz tértem és odarohantam hozzá.

- Kentin, Kentin... gyere ülj le. - kihúztam az egyik széket és leültettem.

Nagyon gyengének tűnik és fáradtnak is. Annyira dühös voltam, hogy ezt tette vele Henry.

- Hívjatok egy mentőt! - kiabáltam oda Tomnak, aki azonnal elővette a mobilját és tárcsázta a mentőket.

Nagyjából 10 perc múlva már ki is értek a mentősök és elvitték Kentint.

- Hé. Jól vagy? - fordult oda hozzám Tom és az egyik kezét a vállamra tette

- Lehetne még ennél is rosszabb ez a nap? - kérdeztem

- Gyere felkísérlek a szobába - nem tudom miért de nem ellenkeztem

Elindultunk be a koliba és egészen az ajtóig kísért Tom. Hálás vagyok neki, amiért ennyi mindent tett értem az elmúlt pár napban.

- Nem jössz be? Nem akarok egyedül lenni... - magam sem tudom miért mondtam ezt és, hogy miért pont őt hívtam be. Ott lett volna Amber. Ahh Lisa... teljesen megőrültél.

Bementünk és leültünk a kanapéra. Pár percig csak néma csend volt, de Tom megtörte a csendet.

- Pár nap múlva jobb lesz... hidd el - mondta

- Jelenleg úgy érzem, hogy legszívesebben csak úgy elásnám magam. De komolyan... hogy történhet pár hónap alatt ennyi minden? - kérdeztem miközben mélyen a szemébe néztem. Nem is tudom, mintha azt akartam volna, hogy érezze át a fájdalmam.

- Kentinnel szoros volt a kapcsolatod? - kérdezte amíg végig a szemembe nézett ő is. A kérdés kicsit meglepett és hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak rá.

- Nem. Ő a tanárom... bár volt még év elején egy kis "félreértés" közöttünk, de annak már vége - próbáltam nem nyilvánvaló lenni, hogy volt valami köztünk, mivel ő mégis csak a tanárom.

- Értem. Ami apáddal történt... sajnálom - nézett mélyen a szemembe

- Én nem. - csuklott el a hangom. Nem tudom miért de elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem azért mert Henry lehet, hogy meghalt, hanem csak túl sok volt ez egyszerre.

- Semmi baj. - suttogta, miközben átkarolta a vállam és a fejem a mellkasára hajtottam

Olyan fura érzések kavarogtak bennem, amint ez megtörtént. Olyan jó érzés volt, hogy ott volt és nem hagyott egyedül de közben olyan nyugtlanságot is éreztem, mintha... nem is tudom. Biztos csak a mai nap eseményei miatt érzem így.

- Jobb lesz ha inkább lefekszem aludni. Lucas hamarosan ugyis haza ér. Elkérheted tőle a pendriveot. - mondtam neki, majd felálltam és a szobám felé sétáltam

- Lisa... - szólított meg Tom, én pedig visszanéztem rá

- Ha bármire szükséged van, hívj fel. - mosolygott rám. Én is rámosolyogtam és bólintottam egyet.

Két hónappal később

Az elmúlt pár hónapban minden simán ment. Kentin visszajött tanítani az egyetemre, bár a köztünk lévő dolgokat nem beszéltük meg és lehet jobb is így, hogy már nem beszélünk. Lett neki ugyanis egy barátnője, nagyjából 1 hónapja lehetnek együtt. Nem akarom tönkretenni a kapcsolatát. Ráadásul nekem is elég jól alakulnak a dolgok Tommal. Nem tudom még pontosan mit érzek, de nagyon jó vele lenni. Lehet azért érzem így, mert az életem egyik legrosszabb pillanatában ő állt mellettem. Mindenesetre mindennap beszélünk és sokszor találkozunk is. Ma is megyünk moziba, amit már nagyon várok.

Henry viszont túlélte a lövést amit kapott. Ezt a hírt pár napja tudtam meg Nicktől. Úgy érzem, hogy ez az ember halhatatlan. Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg, amikor megtudtam, hogy mégsem halt meg... azért kicsit el is szomorított. Félek mi van ha ismét bántani akar és a barátaim, ismerőseim is belerángatja. Emberölés kísérlete miatt már élete végéig börtönben lesz elvileg. Az a baj, hogy neki bármeddig elér a keze és bárhonnan kaphat segítséget.

- Lisa válaszolnál kérlek! - Ms.Torres zökkentett ki a gondolataimból

- Elnézést - mondtam

- Láthatóan nem vagy itt fejben az órán. Menj a szobádba és pihend ki magad inkább. - felálltam és kimentem a teremből

Igaza van. Amióta megtudtam, hogy Henry él, egyáltalán nem tudok odafgyelni órákon. Kifele menet belebotlottam Lucasba, aki épp a szekrényébe próbálja belegyömöszölni az edzős táskáját.

- Az láthatóan nem fog oda beférni - nevettem el magam

- Köszi Lisa. Ezt én is észrevettem. - válaszolta

- Az én szekrényem üres, tedd be oda. A 218-as az. - ajánlottam fel neki

- Köszi, egy hős vagy. - nyomott egy puszit a homlokomra és elrohant.

Folytattam az utam kifele az egyetemről, amikor Kentin elém állt és megakadályozta, hogy kimenjek.

- Gyere kérlek az irodámba - parancsolt rám

Megforgattam a szemem és elindultam utána.

Sziasztok!
Bocsi, hogy nem volt eddig rész, de nem igazán volt időm írni. Most viszont visszatérek és írom tovább. Köszönöm nektek, hogy már ennyien elolvastátok, remélem tetszik. Hamarosan hozom a következő részt! Ja és halkan megsúgom, hogy közeledik a sztori vége, de ha szeretnétek, hogy legyen második évada, akkor írjátok meg. Puszi :)