A vágy uralma

27. rész

*Két héttel később*

A rendőrség sajnos semmit nem derített ki az erdőben zajló dolgokról. Tom viszont ezt nem hagyja annyiban. Hiába mondtam neki, hogy hagyja az egészet, nem hallgat rám. Igazából már abban sem vagyok biztos, hogy volt valami ott az erdőben. Lehet csak egy állatnak az árnyékát láttuk.
Amber már jól van és nem történt vele semmi azóta. Valószínűleg a kimerültség miatt lett rosszul. Rengeteg vizsgája volt az elmúlt pár hónapban, ezért nem aludt eleget és enni is csak keveset evett. Ettől egy kicsit deja vu érzésem lett, hiszen amikor elkezdtük az egyetemet nekem voltak problémáim az étkezéssel. Bár nem mondom, hogy már helyre jöttem, de most voltak ennél nagyobb problémáim, amik elterelték a figyelmem.

A mai napon kettő órára kell bemennem, szóval gyorsan kipattantam az ágyamból és felöltöztem. Egy laza szettet húztam magamra, hiszen ma többnyire csak edzeni fogunk.

Kimentem a konyhába, bekaptam pár falatot, majd indultam is órára.

Az első órám anatómia ismeret volt. Ez az óra a sportolás közbeni sérülések miatt kötelező, de nagyon unalmas. Minden olyan dolgot tanítanak, amiket a többségünk már általános iskola 8. osztályában megtanult biológia órán. Ilyen pl. egy ficam vagy rándulás. Na mindegy, nagy nehezen végig ültem az órát, majd a sportpályára mentem, ahol a következő órám lesz.

Amint odaértem elkezdtem bemelegíteni, majd pár perccel később Amber és Lucas is csatlakozott hozzám.

- Van valami programotok estére? - kérdezte Amber. Lucassal egymásra néztünk és egyszerre valaszoltunk:

- Nincs

- Szuper. A végzősök tartanak egy évvégi házibulit amire nyilván David is meglett hívva. És mivel David meglett hívva ezért én is, és mivel én is meg lettem ezért ti is. Hát nem szuper? - kérdezte izgatottan

- De. Nagyon szuper. - nevettük el magunkat

- Szóval Lisa készülj, hogy megyek hozzád készülődni. Neked Lucas pedig felcsípünk valami jó csajt már végre - jelentette ki

Lucassal csak néztünk egymásra és nevetni kezdtünk. Hogy lehet ennyire izgatott egy buli miatt?

- Ja és Lisa. Természetesen hozhatod Tomot is. - mondta

- Nem hiszem, hogy eljön de megkérdezem. - mondtam

- Sziasztok, a mai órát én fogom megtartani, mert Ms.Torres lebetegedett sajnos - jelentette be Kentin

Na szuper... még itt sem kerülhetem el.

- Öt kör futással kezdjük. Gyerünk - fújt bele a sípjába

Lefutottuk mind az öt kört, majd még egy - két talajgyakorlatot kellett megcsinálnunk.

- Jólvan, a mai órának vége. Keszüljetek a holnapira, mert az durvább lesz. Jó pihenést - mondta Kentin

Segítettem még az udvarról összeszedni a bójákat, majd én is indultam volna be az öltözőbe de Kentin megállított.

- Ott leszel az esti bulin? - kérdezte

- Már ilyen jóban vagyunk? - kérdeztem vissza

- Figyelj Lisa, én nem tudom miért utálsz engem... - vágtam bele a szavába

- Én utállak? Szerintem pont te viselkedsz úgy, mint aki mindent elfelejtett - mondtam

- Csak szeretném elfelejteni... - tette hozzá Kentin

- Hát én szívesen elfelejteném - arrébb léptem, hogy kikerüljem

- De én nem tudom... - kiabálta utánam, ami hallatán megtorpantam

- Én most ezt nem értem... - visszafordultam és értetlenül néztem rá

- Mind a ketten kapcsolatban vagyunk... - mondtam

- És mind a ketten másra vágyunk. Ne is próbáld tagadni Lisa. - lépett közelebb

Inkább csak megfordultam és elsétáltam. Bementem az öltözőbe összeszedni a cuccom, majd felmentem a szobámba. Lucas ott ült a kanapén és még pár haverja. Szó nélkül bementem a szobámba és csak bevágtam az ajtót.

Pár perc múlva kopogtatott valaki az ajtón és résnyire kinyitotta.

- Minden rendben? - nézett be egy kis résen Lucas

- Nem - néztem rá, majd bejött

- Mi történt? - kerdezte kíváncsian

- Kentin... - forgattam meg a szemem

- Mivan? Hogy jött képbe már megint Kentin? - kérdezte

Elmeséltem neki az udvaron történteket és teljesen le volt döbbenve.

- És most mi lesz? - kérdezte

- Mégis mi lenne Lucas? Semmi, engem nem érdekel - mondtam

- Hát ha nem érdekelne akkor nem buktál volna ki ennyire. - mondta

- Nem érted. Kentin nem érdekel. De az ami volt köztünk az inkább, de nem azért mert hiányzik, hanem mert egyszer sem beszéltük meg úgy komolyan... - mondtam

- Igen, ezt már mondtad párszor, de nem értem. Mit akarsz még ezen beszélni? - kérdezte

- Csak nem értem, hogy mi volt ez köztünk. De igazából már semmit sem értek - borultam ki teljesen

- Elég egyértelmű, hogy mi volt ez köztetek... Csak úgy izzott a levegő amikor egymás mellett voltatok. Meg azért ne felejtsük el, hogy elég sok mindenben melletted állt. Ha nem lett volna számára komoly, akkor miért tette volna?

- Igazad van, de már nem érzem azt amit akkor. Sőt igazából akkor sem tudtam pontosan, hogy mit érzek, de ez most teljesen összezavart... - mondtam