- Pár napja már nem látlak az óráimon. Talán kerülsz engem? - kérdezte Kentin
- Dehogy. Nem voltam túl jó passzban mostanában. Ez az oka. - válaszoltam neki
- Tudok segíteni valamiben? - kérdezett vissza
- Nem hiszem. Köszönöm.
Már 5 km-t futottunk. Kezdtem nagyon fáradni ezért a parkban leültem egy padra. Mostanában már nem sűrűn voltam rosszul, sőt pár napja már normálisan is eszek, hála Lucasnak és Ambernek, viszont most kicsit ismét szédülni kezdtem.
- Csak nem elfáradtál királylány? - kérdezte Kentin fennhangon
- Ugyan már - legyíntettem egyet a kezemmel
Úgy érzem mintha ez a tanár flörtölne velem. Senki mással nem viselkedik így csak velem. Meg amúgy is mi az, hogy királylány?
- Folytassuk! - zökkentett ki a gondolataimból
- Én inkább visszamennék a campusra. - feleltem neki, majd felálltam és elindultam visszafele
- Szóval hagyod, hogy nyerjek. - szólalt meg a hátam mögött kacérkodóan
Én csak megforgattam a szemem, enyhe mosoly ült az arcomra, de mentem tovább.
- Feladod? - kiáltott utánam
- SOHA - kiabáltam vissza, de nem fordultam meg
Kentin mellém futott és kocogva jött mellettem.
- Tudod, ezt úgy hívják, hogy győzelem - vágott ismét fel
- Tudod, ezt meg úgy hívják, hogy egoizmus. Tanár úr. - vágtam neki vissza
Pimasz mosolyra húzta a száját és egy lépéssel előttem termett, ami miatt kénytelen voltam megállni, hacsak nem akarok a mellkasába fejelni.
- Pimasz húzás ez egy tanárral szemben kedves tanítványom. - mondta halkan a fülembe
- Ha jól tudom, akkor csak a campuson belül a tanárom.
- És a campuson kívül mi vagyok? - kérdezett vissza egy pimasz mosollyal
Erre a kérdésére válaszolni sem tudtam, csak kikerültem és tovább imdultam. Ismát mellén kocogott.
- Ennyire zavarba hozott a kérdésem? - kérdezte
- Nem. Egyáltalán nem. - hebegtem - habogtam neki
- Látom - nevetett fel
- A campuson kívül ismerősök vagyunk. Nem de? - feleltem neki kissé idegesen. Nem tudom mire akar kilyukadni ezzel a kérdésével.
- Óó dehogynem. - felelte pimaszul
Visszaértem a campusra, kb. másfél óráig lehettem távol. Amikor visszaértem a szobámba Amber, Lucas és David a kanapén ültek és beszélgettek. Érdekes módon amint beléptem az ajtón ez a beszélgetés megszűnt.
- Csak nem én voltam a téma? - kérdeztem nevetve
- Dehogy. Miért gondolod ezt egyből? - kérdezte Amber felháborodottan
- Nagyon rosszul hazudsz - nevettem
- Amúgy tényleg - nevetett fel Lucas
Nem érdekelt miért beszélnek rólam. Kérdezés nélkül bementem a fürdőbe, letusoltam és mentem az órámra. Az évben most először van egészségügy órám, ami elég meglepő mivel ez fontos a sportban. Az órát egy viszonylag fiatal hölgy tartotta. Hosszú szőke haja van és gyönyörű kék szeme.
Amint vége lett az órának mentem is az ebédlőbe, ahol már Amber várt.
- Gyere!!! - integetett, hogy észre vegyem és odamentem hozzá
- Szedtem neked kaját. Tessék enni. - parancsolt rám
- Igenis anyu - kaptam a fejemhez a kezem, mint a katonák
- Na térjünk a lényegre - váltott komoly hangnemre - mi van a tanár úrral? - kérdezte
Ezen a kérdésen úgy meglepődtem, hogy félre nyeltem az ételt és csak köhögtem. A mögöttem lévő padon ülő lány ütögette meg a hátam.
- Hogy mi? - kérdeztem tőle meglepetten
- Jól hallottad! Mi van a tanár úrral? - kérdezte ismét
- SShhhh! Halkabban. Nincsen semmi de ha ilyen hangosan beszélsz akkor pletyka az biztos lesz. - kiabáltam le a fejét
- Jólvan na bocsánat. De van ám szemem, csak mondom. - kacsintott egyet.
- Elhívott futni mert nem voltam mostanában az óráin. A hiányzásaimról beszéltünk. Ennyi. - válaszoltam neki komoran
- Persze persze - nem hisz nekem
- Amber állj le. Ő a tanárom. Komolyan kinéznéd ezt belőlem?? - vontam kérdőre
- Jólvan nyugi na. Elhiszem. De a tanárnak akkor is bejössz én mondom. - nem akarja elengedni ezt a témát, nem hiszem el
YOU ARE READING
A vágy uralma
Romance" - Ezek csak vágyak, nem érzések. - Akkor engedd át magad a vágyaknak"