A vágy uralma

14. rész

Egy nagyobb darab, izmos ember állt előttem. Hosszú szakálla volt és kopasz.

- Miben tudok segíteni? - kérdeztem kissé félénken

A férfi körbe nézett, majd megfogta a karom.

- Most velem jössz, de ha kiabálni mersz igen rosszul jársz. - mondta. Nem tűnt egy nagy sport embernek, leginkább futónak nem.

Kirántottam a karomat a kezéből.

- Eressz!! - kiáltottam fel és elkezdtem a park kijárata felé futni

Meg sem álltam egészen a campusig, ahol Kentin jött velem szemben.

- Te meg mit művelsz? Nem szabad a sebeddel futnod! - annyira kapkodtam a levegőt, hogy nem bírtam beszélni, közben pedig a hasam fogtam.

- Jól vagy? - lépett oda hozzám és megfogta a vállam.

- A parkba - mutogattam a park irányába de még mindig alig tudtam beszélni, Kentin látta rajtam a rémültséget.

- Jólvan, gyere. - megfogta a vállam és elindultunk.

Nem tudtam, hogy hova megyünk de nem is érdekelt. Nem akartam egyedül lenni ezek után, sőt... soha többé nem megyek egyedül sehova.

A lakásához értünk. Bementünk és leültünk a kanapéra. Ekkor már egységesebben vettem a levegőt.

- Mi történt Lisa? - kérdezte kissé aggódóan

- A parkban ültem... és... és odajött hozzám egy férfi. Hosszú szakálla volt, kopasz és eléggé termetes volt. Megfogta a karom és azt mondta hogy, vele kell menne. Kirántottam a karom a kezéből és a campusig futottam. - magyaráztam meg neki a történteket

- Bántott? - láttam rajta az idegességet

- Nem. Nem bántott - feleltem

- Biztos? Esküszöm ha hozzád mer....

- Tényleg nem bántott... - vágtam a szavába és rámosolyogtam

- Nem mész egyedül többet sehova, megértetted?

- Igenis tanár úr! - nevettem el magam

- Lisaa.... ez nem vicces. Baj is történhetett volna - nézett rám aggódóan

- Mindegy mi történhetett volna. Nem történt semmi. - válaszoltam. Kicsit felelőtlen gondolat, de a történtek után már semmin sem lepődtem volna meg.

- Kis fiam itthon vagy? - lépett be az ajtón Kentin nagymamája

- Itt vagyok nagyi - odaszaladt hozzá és kivette a táskákat a kezéből

- Kedvesem, hát te is itt vagy? Úgy örülök - odamentem hozzá és megöleltem. Nem tudom mire fel ez a nagy lelkesedés, hiszen csak egyszer találkoztunk futólag.

- Nagyi, ő itt Lisa... Lisa, ő itt Rosa mama a nagyim - mondta Kentin miközben kicsit furán nézett ránk

- Tudom kincsem, ne fáradj - nevetett rá a néni és én is kuncogtam egyet magamban

Kentin kicsit értetlenül állt. A néni megfogta a karom és a konyhába vezetett és segítettem neki elpakolni a cuccokat, amiket hozott.

- Na jólvan édeseim nekem most mennem kell. Majd látogassatok meg! Puszi nektek fiatalok - kiment a lakásból

- Na most magyarázatot követelek kisasszony! - mosolygott rám Kentin

- Mégis miről? Imád a nagyid, ennyi az egész - nevettem fel és leültem mellé a kanapéra

- Honnan ismeritek egymást? - komolyabbra fordította a szót

- A baleset napján idejöttem mert tudtam, hogy neked is közöd van a dologhoz. De csak a nagyid volt itthon. Mondott egyes mást... ennyi. - válaszoltam

- A szüleim elhagytak kiskoromban. Ő nevelt fel és mindennél fontosabb nekem. Örülök, hogy kedvel téged. - mosolygott

- Na és miket mondott?? Csupa jókat rólam, ugye? - nevetett

- Persze... csupa jókat - forgattam meg a szemem

- Ez nem hangzik jól. Na? Miket mondott? - kérdezte kíváncsian mintha nem tudná miről lenne szó

- Semmit. Inkább most megyek.

Felálltam de Kentin elkapta a karom.

- Lisa. Mi a baj? - kérdezte.

- Semmi. Igazából lényegtelen. Csak...

- Csak? - úgysem fog elengedni amíg el nem mondom

- Azt mondta, hogy naponta járnak hozzád a fiatal szép lányok... de igazából tényleg lényegtelen, mert nem érdekel mit csinálsz meg kivel vagy... meg ilyenek csak kicsit furcsa volt ezt hallani azután az éjszaka után... de mostmár megyek - kicsit könnyes lett a szemem de gyorsan próbáltam elpislogni

- Lisa... tudom, hogy azt mondtad, hogy ez csak vágy ami köztünk van. De itt a bizonyíték arra, hogy nem az. - válaszolt

- Mégis mi? Az hogy mindennap más lányt fektetsz meg? Ez lenne a bizonyíték? - förmedtem rá

- Elsősorban nem. Nem ez a bizonyíték. Másodsorban meg nem fektetek meg senkit sem. Akkor volt a beiratkozási lapok leadásának a határideje és szinte mindenki az utolsó pillanatra hagyta, ezért hozták ide. De ennyi...

- Elég hihető válasz... - kicsit kellemetlenül érzem magam

- Mindegy, megyek inkább... - mondta

- Kérlek maradj Lisa. Amúgyis már későre jár... Beszéljük meg a dolgokat inkább.