A vágy uralma

5.rész

- Ön követett minket? - tettem fel neki a kérdést

- Nem nyomozó vagyok. Na és hol marad a tegezés? - kérdezett vissza

- Ön is magázódik a diákokkal. Amber is magázódott az előbb. - vágtam neki vissza

- Nem mindenkinek engedem meg, hogy tegezzen. De neked igen. - villantotta ki szabályos fehér fogsorát

- Miért? - kérdeztem értetlenül

- Neked nagyon erős kisugárzásod van. Ez tetszik. És van valami, valami érdekesség benned. Ez is tetszik. - mosolyodott el

Ő most flörtöl velem?

- Érdekesség? Ez mit jelent? - kérdeztem

- Nem tudom, de ki fogom deríteni. - villantott egy enyhe mosolyt

- Az előbb még azt mondtad nem vagy nyomozó... - feleseltem neki

Nem tudom mi ütött belém. Olyan vonzó, hogy nem bírom kontrollálni az érzéseim. Az órájára pillantott.

- Lassan mennem kell mert órám lesz. - jelentette ki, majd hátat fordított, hogy elinduljon de megállítottam a szavammal

- Várj! - kiáltottam utána, amire ő megfordult

- Miért hívtál ide? - kérdeztem

- Beszélgetni - vonta meg a vállát, majd elindult.

Pár perc múlva elindultam és visszamentem Amberhöz.

- Ne kérdezz semmit! Ez nem az aminek látszik. - kezdtem teljesen ok nélkül magyarázkodni

- Ez a magyarázkodás mást sugall... - nevette el magát

Visszaértünk a koliba, elköszöntünk egymástól, majd bementem letusolni. Miután vegeztem bementem a szobámba és elkezdtem tanulni. Nagyjából fék óra múlva Lucas kiabált be a szobámba, de nem nyitott be.

- Gyere, csináltam vacsit.

Na kezdődik...

Kimentem és leültem vele szembe.

- Gyerünk. Egyél. - utasította

A kezembe vettem a villát és pár hús darabot és uborkát bekaptam.

- Miket ettél ma? - kérdezte

- Mi ez valami kihallgatás? - kérdeztem tőle indulatosan

- Nem. Csak tudod egyáltalán nem érzed ennek a súlyát. Ez miatt még ki is rúghatnak. Ha nem eszel nem lesz erőd csinálni semmit sem, és ez egy sport egyetem. - világosított fel a tényekről

Kicsit könnybe lábadtak a szemeim.

- El sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz ez nekem... Mindenki csak ezt mondogatja hogy egyél, egyél, egyél. Ha tudnék enni, akkor ennék... - kicsordult egy könnycsepp a szememből

- Én segítek, jó? - tette fel a kérdést miközben kezét a kezemre tette.

- Nem kell a sajnálkozó segítséged, köszönöm.

- Engedj már végre az egódból kicsit és hagyd, hogy segítsen valaki. - vágta hozzám miközben a szobámba mentem. Az ajtó előtt megálltam és amint meg akartam volna szólalni, a telefonom megelőzött.

- Szia kicsi, na hogy vagy? - kérdezte Nick

- Szia, így, hogy hallom a hangod már sokkal jobban - válaszoltam neki, láttam, hogy Lucas kíváncsian néz rám, ezért bementem a szobámba.

- Minden rendben? Kedvesek veled? - kérdezte egy aggódó bátty módjára

- Igen, minden rendben. Nick, majd kell feliratni gyógyszert. Megteszed, ugye?

- Lisa... már 2 hónapja nem kéne azokat szedned, megmondta a terapeuta. Enned kéne.

- Próbálkozom Nick de nem megy. - sírtam el magam.

- Jólvan, nyugodj meg. Tudom, hogy próbálkozol, de egyszer már elindultál a jó úton, újból menni fog.

- De akkor még itt volt anyu, hogy segítsen. Mostmár nincs... - szüpögtem a telefonba

- De én itt vagyok. És biztos vagyok benne, hogy az egyetemen is segítenek. Menni fog. Nagyon erős vagy Lisa, képes vagy rá. Most mennem kell, nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek, szia - letette.

Visszamentem Lucashoz, aki pár méterrel az ajtóm előtt állt, amikor kiléptem a szobából. Gondolom mindent hallott.

- Oké, megeszem amit csináltál. - mondtam neki és letöröltem az arcomról a könnycseppeket

- Többször kéne beszélned ezzel a személlyel, ha ilyen nagy hatással van rád szépség. - ismét felvette a bunkó stílust.

Pár szem húst és egy kis salátát hagytam a tányérban. Lucas megindult felém tapsolva.

- Nem vicces Lucas. - förmedtem rá

- Büszke vagyok rád kicsi lány. - mondta gúnyosan

Felálltam az asztaltól és bementem a szobámba.

Másnap reggel viszonylag korán keltem. Gyorsan letusoltam élkészültem az órára. Testnevelés órám lesz az első 3 óra. Igen megterhelő.

- Jó reggelt fiatalok, folytatódik a páros munka. Gyerünk! - jelentette ki a tanár Ms.Torres