Nehéz de nem lehetetlen (Sterek)

2

Derek

Épp fel-alá járkáltam amikor Scott betoppant. Ahogy elnéztem aggódott és amikor meglátott még jobban elkezdett aggódni.

-Segítened kell.

-Mi történt?

-Én azt hiszem érzek valamit Stiles iránt.

Scott megdermedt és nem tudom, hogy ez most jót vagy rosszat jelent-e. Pár perc néma csend után Scott elkezdet nevetni. Most komolyan nem értem, hogy min nevet. szerintem nem mondtam semmi vicceset de úgy látszik Scott nagyon viccesnek találja, hogy lehet érzek valamit Stiles iránt.

-Bocsi de te most komolyan ezért hívtál ide?

-Igen és ezen mi a vicces?

-Semmi csak már nem tudom igazán, hogy mit mondjak de tényleg. Amúgy miért fontos az, hogy lehet érzel valamit Stiles iránt?

-Csak... tudod ezt már egy ideje érzem csak nem akartam belegondolni. Most meg, hogy tudod volt ez a nogitsunés dolog rájöttem, hogy én szeretem őt. Nem tudnám elviselni ha bármi történne vele. Meghát nem nagyon tudtam, hogy kivel beszéljek erről.

Félve néztem Scottra. Eddig senkinek nem beszéltem erről. Őszintén féltem, hogy elfognak ítélni. Ez az érzés most is bennem van. Bízom Scottban és remélem nem ítél el ezért. Meghát mégiscsak a legjobb barátjáról van szó.

-Figyelj Derek ha attól félsz, hogy elitélek akkor megnyugodhatsz. Nekem nincs bajom azzal ha meleg vagy. Hisz tudod, hogy Dannyvel sincs bajom sőt az biztos vagyok benne, hogy az egész csapat rendben van ezzel. Ne aggódj emiatt.

-Tényleg igy gondolod?

-Persze. De mi van Stilesal?

-Nem tudom. Esetleg te nem tudnál nekem segíteni ebben?

-Ezt még kérdezni kell?

-Kösz.

-Ezzel a legjobb emberhez fordultál. Vagy vérfarkashoz. De mindegy most inkább foglalkozunk veled és stilesal.

-Úgy érzem ez hosszú lesz.

-Hát nem is rövid. Megkell beszélnünk ezzel kapcsolatban jó sok dolgot.

-Rendben, akkor hol kezdjük?

Leültünk és itt vette kezdetét egy jó hosszú beszélgetés.

-Kezdjük azzal, hogy mióta érzel igy?

-Hát szerintem akkor kezdődött amikor még nem tudtuk, hogy Jackson a kanima.

Scottnak leesett az álla. Szerintem kicsit lesokkoltam a reakciójából ítélve.

-Olyan régóta?- Scott már szinte ordította a kérdést.

-Igen.- Lassan már nem merek a szemébe nézni úgy néz rám ebben a pillanatban.

-Miért nem mondtad el előbb?

-Akkor még nem voltam biztos abban, hogy mit érzek.

-Oké. Legközelebb ha van valami azonnal tudni akarok róla.

-Rendben.

-Van már valami ötleted, hogy mondod el Stilesnak?

-Nincs, ezért kellesz majd ehhez te.

-Akkor ezt majd kitaláljuk, de most megyek mert már igy is későre jár és anya kifog nyírni.

Scott felált és miután elköszönt elindult haza. Újra egyedül voltam és nem tudtam másra gondolni csak Stilesra.

Stiles

Kíváncsi vagyok, hogy Scott és Derek miről beszélhettek. Mivel már későre járt ezért biztos vagyok benne, hogy már végeztek. Most az ágyamban fekszek és próbálom elterelni a figyelmemet arról a fura érzésről ami már egy jó ideje kisért. Nem tudom mitől érem ezt de zavar.

Lassan lecsukom a szemem és elalszok.

Az álmomban egy hideg helyen járok. Olyan mintha ismerném ezt a helyet de nem rémlik, hogy honnan. Hirtelen egy hangot hallok. Mintha a nevemet ismételgetné de nem hallom tisztán. A hangot mintha hallottam volna valahol de ez sem rémlik, hogy honnan. A  hang hirtelen hangosabb lesz. 

-Stiles.... Stiles.... Stiles

Mintha vonzana magához a hang. Elindulok arra amerről a hangot hallom. Egy folyosón kötök ki. Az iskola folyosója. Épp ott ahol a nogitsunét elkaptuk. Megfordulok és egy kar nyúl felém mintha elakarna kapni. Mielőtt elkapna a kar felébredek.

Zihálva ülök fel az ágyban. Érzem mennem kell valahova. Nem tudom hova de a testem magától mozdul. Átöltözők és hangtalanul kiosonok. Pontosan nem tudom hova de elindulok. Mintha ösztönös lenne. Ha az eszem nem is a testem tudja hová kell mennie.

Hát ennyi lenne mára remélem tetszett. Megpróbálok hosszabb részeket csinálni, mint ez.