Nehéz de nem lehetetlen (Sterek)

17

Derek

Stiles-ék már 3 hete, hogy eltűntek. Én alig beszélek a többiekkel max Isaaccal ugyanis ő nálam lakik. A többiek nem találtak semmit ,hogy hol lehetnek Stiles-ék bár, hogy őszinte legyek engem csak Stiles érdekel.

Ahogy elnéztem Isaac sincs túl jól. Van egy olyan gyanúm, hogy Isaac depresszióba esett és, hogy nem a másik kettő újonc miatt történt ez. Isaac nagyon jobban van Stiles-al és mindazok után amin a múltban keresztül ment az apja miatt Stiles elvesztése nagyon nagy károkat okozhat a mentális egészségének.

És most pont ez vezetett ahhoz, hogy várjam Isaacet, hogy hazaérjen a Scottal való megbeszélésről és megpróbáljak valami lelket önteni belé. Bár kötve hiszem, hogy könnyedén fog menni.

Amikor hallom Isaacet közeledni nagy levegőt veszek és felállok a kanapéról. Ahogy belép a lakásba meglepődik, hogy így várom de nem mond semmit és inkább csak menne a szobájába. Ezt persze nem engedem és utána szólok.

-Isaac. Beszélhetnénk?- látom rajta, hogy nem akarja de megfordul és leült a kanapéra. Én is követem a példáját csak az a baj, hogy nem tudom, hogy kezdjek ebbe a beszélgetésbe bele. Mindenki tudja, hogy nem vagyok az a kifejezetten érzelgős típus de Isaacnek segíteni akarok.

-Mit akarsz?

-Figyelj tudom, hogy ez most nehéz de megoldjuk.

-Mi a fenne? Derek Hale most vigasztalni próbál? Itt a világ vége?- mondja szarkasztikusan.

-Oké értem ha ha ha. De most komolyan.-én tényleg próbálom de ez nem az én világom. Ezeket inkább Stiles vagy a többiek csinálják. Hacsak... -Emlékszel amikor az első teliholdatok volt és megkérdezted engem mi tart vissza az őrjöngéstől meg minden?

-Igen.

-Akkor azt mondtam, hogy a harag az. Már akkor sem voltam biztos ebben de most már biztosra tudom, hogy ez nem igaz.

-Akkor mi?- láttam a szemében, hogy most tényleg teljesen összezavarodott.

-Stiles.

-Mi?

-Jól hallottad. Stiles az. higgy nekem ugyanúgy fáj most ez és nekem is nehéz és csak annyit akarok, hogy tud, hogy rám számíthatsz és akármiről is legyen szó velem beszélhetsz.

-Tudod most ez tökre úgy hangzott mint Stiles.

Ezen még én sem tudtam segíteni és elmosolyodtam.

-Na jó késő van nyomás a szobádba.- geszturáltam a kezemmel is, hogy menjen.

Ő is elnevette magát és elindult a szobája felé de még egyszer vissza fordult és rám nézett. Erre én csak felhúztam a szemöldököm.

-Tudod néha tényleg olyan vagy mint egy szülő. Te is meg Stiles is.- erre tényleg nem tudtam, hogy mit mondjak. Én, szülő? Mivan?

-Ezt, hogy érted?

-Te néha úgy viselkedsz mintha az apám lennél, mint például most is. Stiles meg olyan mint egy aggódó anyuka.

-Tudod mit? Inkább csak menj a szobádba!

Sziasztok! Itt egy újabb rész és igen tudom, hogy rég volt rész és sajnálom de egyszerűen nem tudtam, hogy mit írjak és csak most jött meg az ihlet. Remélem tetszett a rész és tudom, hogy rövidebb mint amiket szoktam írni de remélem igy is tetszett.