Nehéz de nem lehetetlen (Sterek)

16

Allison

Hiába nem bízok Peterben most valamiért olyan érzésem van ő talán megértene. Tudom hogy hülye vagyok, hogy most ezt fogom tenni de most ezt érzem helyesnek. Lehet most követem el életem legnagyobb hibáját de vállalóm a kockázatott. Igy bólintok és nagyot sóhajtva megszólalok.

-Maradj.

Ezzel Peter leül mellém és beáll közink az a bizonyos kínos csend. Ő valószínűleg arra vár, hogy én szolaljak meg hísz én kértem, hogy maradjon de most, hogy maradt nem tudom mit mondjak. Valahol legbelül reménykedtem benne, hogy csak viccel vagy talán nem is annyira mélyen de azért egy kicsit jól esett, hogy tényleg maradt. Bár ugyanabban a pillanatban érzem, hogy valami nem stimmel. De most komolyan ezt a viselkedést bárkiből kinéztem volna csak Peterből nem.

-Sitelesékről van szó?- Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondott Peter annyira meglepett, hogy ilyen hirtelen mondott pontosabban kérdezett valamit. Amikor sikerült végre magamhoz térnem a sokkomból gyorsan bólogattam.

-Igen tudod én nem voltam teljesen őszinte vagyis inkább nem is az, hogy őszinte hanem valamit nem mondtam el.

-És mi lenne az?

-Előbb ígérd meg az életedre, hogy nem mondod el senkinek!

-Oké, ígérem az életemre, hogy nem mondom el amit mondasz.

Mély lélegzetet vettem majd szépen elkezdtem mesélni, hogy mi  is történt Stilesék eltünésének a napján. Persze nem vagyok annyira hülye, hogy minden egyes dolgot elmondjak neki. De érdekes módon tényleg türelmesen végighallgatott és egyszer sem szólt be, hogy milyen szerencsétlen meg ilyesmi vagyok de ezt már inkább csak hozzá írom a képzeletbeli listámhoz amin Peter furcsaságait gyűjtöm.

Mikor befejeztem a mesélést először azt hittem, hogy Peter ki fog nevetni de helyette csak sóhajtott és megrázta a fejét.

-Figyelj Allison, ez nem a te hibád. Fogadok, hogy azt hiszed, hogy az de nem az.

Hát mit ne mondjak, tányér nagyságura nőttek a szemeim, az álam pedig a földet súrolta amikor meghalottam, hogy Peter most megvigasztalni vagy valami olyasmifélét akar.

-Most mi van?

-Te most megvigasztalni próbáltál vagy valami olyasmi?

-Ez ennyire meglepő?

-Te Peter Hale a legonoszabb ember vagy vérfarkas akit valaha ismertem meg akar vigasztalni?

-Ezt most nem tudom, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem de köszönöm. Egyébként meg csak, hogy tudd csak azért vagyok ilyen mert gondoltam, hogy Stilesékről van szó.

-Ezt úgy érted azért viselkedsz KEDVESEN mert Stilesékről van szó?

-Pontosabban mert Stiles is benne van.

Nem hittem volna, hogy még az előzőnél jobban le tudnék sokkolódni de megtörtént. Valamint mintha Peter szemében egy kis törődést vettem volna észre de szerintem csak képzeltem.

-Oké ezt most nem értem elmagyaráznád?

-Ti hiába nem vettétek észre de Stiles volt a falka legfontosabb tagja.

-Stiles igen is fontos volt és még mindig az is ahogy a falka tagja is és ezt észre is vettük.

-Nem, te nem érzed és szerintem a többiek sem. Stiles volt a falka legfontosabb tagja mert ő volt az aki mindenkit összetartott. Ha ő nem lett volna eddig a dolgok már rég rosszra fordultak volna. Persze ez furcsa mert ő ember meg minden de lényegében Stiles volt a legerősebb mindannyiunk közül. Ha hiszed ha nem ez tényleg igy van mert véleményeim szerint ha Stilesnek egyszer kedve támadt volna szembefordulni Scottal akkor egyesek kérdés nélkül az ő oldalára álltak volna. Ilyen például Isaac, Erica, Boyd, Malia, Derek, én százszázalékig mellé állnék bármi is lenne és sőt szerintem még az az új srác Liam is szó nélkül mellé állt volna. Talán még az Theo srác is. 

Peter amikor azt mondta, hogy a legfontosabb a leg-et megnyomta, hogy Stiles nem csak fontos de a legfontosabb. A maradékra meg még annyira se tudnák hozzá szólni. Őszintén mialadt hallgattam Petert tényleg el is hittem mert tényleg igazak voltak amiket mondott. Bár szeretem Scottot ha Stiles egyszer is ellene ment volna akkor ő is kérdés nélkül mellé állt volna.

-Hogy értetted az elején, hogy én és a többiek sem érezzük? Egyáltalán mit nem érzünk?

-Azt, hogy Stiles már nem a falka tagja.

-Mivan?

-Úgy van ahogy azt az előbb is mondtam. Stiles nem a falka tagja. Már nem. Normális esetben ha egy falkatag már nem az valami miadt azt általában a többiek érezni szokták. Most úgy néz ki, hogy senki sem érzi rajtam kívül.

-De te miért érzed?

-Akár hiszed akár nem egyszer amikor beszélgetünk Stilesel pont igy mint most veled akkor Stiles azt mondta, hogy ő megbócsáltott és, hogy ő szerinte én is a falka tagja vagyok.

-Hogy mit mondott?

-Hidd el én is igy meglepődtem. De tényleg igy volt.

-Azt is nehéz elhinnem, hogy ti egyáltalán beszélgettetek igy mint most mi is valaha. vagy akár többször is...

-Tényleg megtörtént!

-Nem hagytál befejezni a mondatott.

-Oh mond csak.

-Szóval azt akartam még mondani mielőtt közbevágtál, hogy hiába nehéz elhinni én elhiszem.

-Tényleg?

-Igen. Valamint szerintem akkor Stiles is látta azt amit most én is láttok benned.

-Micsodát?

-Azt, hogy nem vagy olyan rossz. Hogy akiket szeretsz azokért bármit megteszel, bármi is legyen az amit tenned kell. Meg egy kicsit úgy tűnik nekem, hogy Stiles olyan neked mintha ő is egy Hale lenne.

Peter lenézet és most százszázalékig állíthattam, hogy az arca ellágyult és egy meleg mosolyt küldött felém amit megjegyzek még mindig furcsa de most más. Nem fenyegető sőt még csak nem is manipulatív csak is melegség.

-Tudod néha olyan vagy mint ő.

-Mint Stiles?

-Igen.

-Kösz. Ha valamit akkor azt, hogy azt mondod, hogy néha olyan vagyok mint Stiles akkor az teljesmértékben a legjobb dolog amit valaha hallottam.- Mosolyogtam vissza Peterre.- Tudod most az jutott eszembe, hogy mi lenne ha mi ketten külön Stilesék keresésére indulnánk titokban? Mert mint ahogy elnézem mintha most te lennél az aki a legközelebb áll hozzá és hát na.

-Én benne vagyok.

Na hát sziasztok! Egy kisebb nagyobb kihagyás után sikerült új rész hoznom és bocsánat is ezért csak ez idő alatt beteg voltam, iskola kiránduláson voltam és még pihenni is szerettem volna, valamint ott volt az a probléma is, hogy nem volt semmi ötletem, hogy mit írjak. De szerencsére valamitől ihletett kaptam és sikeresen megírtam ezt a részt is. Remélem tetszett.