Chuumily Novellák

Teljes tündér

to: Tina

Link a lejátszási listához: https://open.spotify.com/playlist/32NQMsuZ9jf2NRUUwANqr4?si=9235cdae989445cd

×prolouge ~ 1/1×

A történet főszereplője Tina. Ő a Felhőtorony tanulója. Pontosabban a kilencedik felhőn lévő épületkomplexumba jár nap mint nap. Ha megengedik a pletykát: azt tartják, hogy a leggyengébb boszorkányok kerülnek a kilencedik felhőre. Az átlagember úgy ismeri őket mint bukott tündérek. Ez persze nem igaz minden ottani tanulóra, de Tinára pont igen. Tavaly egy baleset (vagy nem annyira baleset) történt az Alfea Tündérképzőben.

×Vigilante shit×

– Még egy kicsit rakjunk beléje! – szólt Tina egy évvel ezelőtt a szertárban.
– Szerinted ez így rendben lesz? Lehet eltörik a lába, ha ebbe belerúg.
– Nem ez a cél, Nati?
Nati a parókáját fogdozta zavarában.
– De. Megérdemli. Periodt!
– Helyes, most pedig add a kezed! – utasította Tina, majd „megátkozták" az egyik focilabdát.
A művelethez kellett a célponttól valami anyag, amit az öltözőben könnyen megtaláltak.
– Miért is utáljuk ennyire?
– Nem mi, hanem Ninu. Nem emlékszel? A palijának hogy keresztbetett.
– Ja tényleg. Ez a mi dolgunk, hogy igazságot tegyünk?
– 🎼I'm on my vigilante shit agaiiin...🎶
Tehát Tina és Nati elvitték a megátkozott labdát a focipályára. Mindenki tudja, hogy azok a fiúk, akik nem bírnak magukkal, belerúgnak a labdába amint a láthatárukon belülre kerül a labda. Ninu is, Tina is és Nati is tudta, hogy a Haechan nevű illető fog először hozzáérni a labdához, szóval nem kell sokáig várniuk. Nem tudom a fültanúkat irigyelnünk kéne vagy sajnálnunk, mert az a lábtörés igen roppanós volt.
– Hatott. – mondta Tina, közbe Ninu vállát veregetve.
– Ügyes vagy. Köszönöm az uram nevében is. Most már biztosan nyerni fog a csapatuk.
– Focis cisznemű heterók... undorító! – fogalmazott Nati, miközben már nagyon elege volt az egész életből.

Ugye előbb-utóbb kiderült, hogy ők tették. Sötét varázslat nyomait követve jutottak el Natihoz és Tinához. Ők persze nem keverték bele a többieket, így csak ők ketten kerültek száműzetésbe a kilencedik felhőre.

×Cloud 9×

Tina rendkívül unalmasnak találta a boszorkányságot. Főleg úgy, hogy ő nem is boszorkány. Kettő kreditért fölvette a lógás kurzust, így hivatalosan lehetett távol sokszor. Egyik kedvenc tevékenysége elmenni a felhő peremére és lenézni a régi iskolájára. Olyan kielégítő néha látni azokat a színes foltokat, amik megjelennek. Repkedő tündérek meg a bűbájaik nyoma. Tina kedvence az volt, amikor fénysugarakat lőttek fel az égbe. Néhány egészen közel került hozzája.

Egy alkalommal egy fénycsík igazán közel került hozzá. „Tetszik az előadás, mi?" Ez a felirat volt rajta.
– Nem is tudtam, hogy betűket is lehet vetíteni.
Nem sokkal később megváltozott a felirat. „Persze, hogy lehet!"
– Te hallasz?
„Minden szavadat hallom."
– Te vagy az, Ninu?
„Ki más lennék??¿?"

Eközben lent:
– És még hazudsz is neki!
– Jaj, már! Ne légy ünneprontó! Ninu, ha egy ravasz lányt akarok magamnak szerezni, nekem legalább kettőször olyan agyafúrtnak kell lennem, mint amennyire ő az.
– Now we're talking! Amúgy meg nem is értem, hogy hiheti el, hogy én ilyeneket tudok. Nem lettem jobb tanuló, főleg úgy, hogy a fő segítségemet eltávolították tőlem.
– A kétségbeesett emberek könnyen rákaphatnak a reménymorzsákra.
– Beteg állat. Ezt lopom. Amúgy meg jön a tancsi, jobb, ha elköszönsz tőle.
– Jajj, ember... Mindig a legrosszabbkor jön!

×Longing×

Tina ezek után persze, hogy következő nap is elment nézelődni. Pont ugyakkor, hogy találkozzanak. Hát... semmi.