Chuumily Novellák

Sunset chill

to: Ninu

Október vége fele közeledve a világon mindenfele, bárhol járhat az ember valószínűleg esténként a (sokszor idegesítő) Halloweeni partik hangzavara kisérheti végig az utcákon, az utcasarokig, ha esetleg valaki fontossal van találkozni valója valakinek.

Nos, hát Pest se kivételé ezek alól így hát én is egy Halloweeni partin vettem részt, jelentsen ez bármit is. Ahogy besétáltam barátnőmmel a klubba már akkor tömeges sokan voltak az emberek a helyiségben. Úgy voltam vele nem azért jöttem, hogy józan maradjak, így fröccsöket, koktélokat, és még sok mást elkezdtem iszogatni. Eleve nem oly' magas az alkohol toleranciám, mivel pár pohár sör fejbe tud vágni, de ez így még erősebb volt, mint amúgy. Hiába introvertáltságam ellenére könnyen táncra perdültem az alkohol behatása alatt. Miután már egy picit kezdtem el fáradni, „tökéletes" szemüveges perifériás látásomból megállapítottam, hogy a sarokban egy srác ült a kanapén, egyedül, miközben MACSKÁKAT simogat, jó magam is 14 macskát nevel fel otthon így nem tudtam ki bírni, hogy ne ugráljam körbe őket!

- CICAAAAAAAAAA – ordítottam torkom szakadtából majd pedig lihegve oda siettem a kanapéhoz, és agresszívan elkezdtem őket simogatni.

- Már elnézést, de ki engedte meg hogy te simogasd a macskáimat? – kérdezte meg az idegen, aki mindaddig ott simogatta őket.

- Te neked mi jogod van megvonni macska simogatástól? – mordultam rá furcsán, miközben erősen jött ki a számból az erős pia szag.

- Nem tudom... talán mert a gazdájuk vagyok?

- Hát én azt nagy magasról leszarom! – mondtam ki büszkén miközben továbbra is kényeztettem a macskák habos testét – Elvégre amúgy, rájuk nézve szerintem élvezik! – néztünk mindketten a kezemmel játszadozó, doromboló macskára.

Az idegen srác sóhajtott egyet majd pedig megszólalt újra:

- Nevetséges mennyire felelőségtelen emberek közt élünk a mai világban.

- Aha... - válaszoltam csendben, miközben arra gondoltam mi lenne, ha elvinném ezt a macskát, és ellopnám. Így az örült ötletre, és annak következményeire nem gondolva, fogtam magam felvettem az egyik macskát és boldogan ki csettegtem vele a buliból.

- Hé, mi a faszt csinálsz? – ordított majd rohant utánam a gazdája, de hiába, addigra én és a macskája már eltűntem – ez esküszöm valami örült... - mondta tovább a magáét az illető, de a maradékot már nem hallottam.

Tehát így raboltam el teljesen idegen macskáját, akit most, egy vasárnap délután is simogatok jelenleg a szobámban. Bár tegnap este az alkohollal együtt erre ugyebár nem gondoltam, arról nem is beszélve, hogy nekem otthon nem kell még egy 15. macska, mivel én se nézném jó szemmel, hogy még több tápot kell venni hisz a jelenlegi inflációval az is kimagaslóan drága, de a még több idegesítő, felesleges nyervogásra sincs szükségem pláne, hogy egyetem mellett tanulnom is kell. Így hát egyetlen reményem volt, hogy a gazdája valahogy sikerül mégis megtalálnia, és végre haza vinni, ha nem is a macska nem fogja rosszra venni, hogy nálam van, legalábbis azt hiszem nem úgy néz ki...

A fejembe lévő heves gondolkodás után kopogásra lettem figyelmes, bizakodtam, hogy ez a macska gazdája lesz, és nem valami véletlen járókelő, aki éppen világát nem tudja mert valamiféle drog hatása alatt áll. (Ahol kerületben élek ez sokszor előfordul) Az ajtó felé lassan közeledtem, félve, hogy ki lesz ajtó előtt amikor kinyitom. Heuréka! A macska gazdája! Legalábbis abból a maréknyi tegnapról maradt emlékezetekből, ezt szőtem le.

- Add vissza a macskámat, most rögtön – tért egyből a témára a srác, látható volt az arcán, hogy okkal valóan mérges volt.

- Nyugszik... már hozom is – fordultam hátra majd megkerestem a gazda hófehér cicáját, pár másodperc alatt meg is találtam ugyanakkor megláttam, hogy az én tarka macskámmal alszanak egymás mellett melegítve, de tudtam, hogy más választásom nincs csak az, hogy szét válasszam őket. Szétválasztásukat megkezdeményezve, rá kellett jönnöm, hogy ez nem lesz egyszerű miután a 2 macska ragaszkodott egymáshoz, és nem voltak hajlandó egymás aurájából eltávozni – mindjárt oda adom tényleg... ha a macskád hagyná magát – mondom szenvedve, ilyenkor már egyébként szarrá karmolt a macska.