Chuumily Novellák

melting snow in my heart

to: Jani

Október elseje volt még csak, de az első hó már lehullott. Szokásosan az unalmas és a magányos szüneteim egyikét töltöttem az iskola tetején, amikor is ajtónyitódást hallottam. Valaki jött. Ujjaim között lévő bűzrudacskát hirtelen eldobtam, majd két határozott mozdulattal eltapostam azt. 2 srác jelent meg a tető feljáratánál, akik a táskájukat a földre dobva, ültek ki a tető peremére és gyújtottak meg 1-1 cigarettát. A kisebbik fiú az egyik osztálytársam volt, akivel az elmúlt 3 évben még sose beszéltem. Viszont a másik fiú teljesen ismeretlen volt számomra. Pár pillanattal később a csengő hangjára lettem figyelmes, így a táskámmal a hátamon próbáltam meg észrevétlenül elosonni a két fiú mögött. A tervem viszont hamar kudarcba fulladt miután felbuktam az ismeretlen fiú táskájában.

-Basszus! – mondtam ki hirtelen.

-Ez meg kicsoda? – nézett hátra a számomra még mindig ismeretlen fiú.

-Oh. Szia Jani! – lepődött meg az alacsony osztálytársam.

-Szia! – poroltam le a koszt az egy egyenruhámról miután felálltam. Kicsit kellemetlennek éreztem az egész szituációt, de próbáltam nyugodt maradni.

-Ismerlek téged... Jani? – kérdezett újra az ismeretlen.

-Nem hiszem. Még sose láttalak az iskolában, ha őszinte lehetek. – borzoltam be dús tincseim közé.

-Hát nem sokszor járok be, mivel távoktatásban tanulok. Te cserediák lennél? – tett fel egy újabb kérdést.

-Igen, de már vagy 3 éve... - kezdtem el játszani az ingem alsó gombjával.

-Értem. – fordított hátat és bámulta tovább a hóban borított tájat. -Jiwoong a nevem amúgy, ha érdekel. – szívott mélyeket a cigarettájába.

-Rendben... Viszont én most megyek, mert nem szeretek késni. Sziasztok! – válaszukra nem várva hagytam el a tetőteret és irányt vettem a tantermem felé.

A nap hátralévő részében már nem nagyon láttam az újonnan megismert fiút, viszont egész nap rajta járt az eszem. Az arrogáns kisugárzása, na meg ahogy a szél játszott a szőke tincseivel miközben hullott rá a friss hó. Elvette az eszem. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg sohase viszonozná a szerelmemet, mivel tuti a lányokhoz vonzódik, de mélyen még mindig reménykedtem.

A történtek óta eltelt 4 hosszú hét, de a fiút még azóta se láttam. Valószínűleg már megcsinálta az összes negyedéves vizsgáit, ezért hazament. Kicsit letört a dolog, de 4 hét után már el is felejtettem a fiút. Az iskola éppen egy halloweeni bulit tervezett és gondoltam benézek, mivel nagyon akarnék már barátokat szerezni. Viszont fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. Legyek elegáns, de ne túl elegáns? Legyek ijesztő, de ne túl ijesztő? Fogalmam sincs. Kétségbeesetten hívtam fel az otthoni legjobb barátom, aki pár ötlettel megáldott, szóval el is kezdtem készülődni. A ruhatáram nem volt egy nagy cucc, de minden megvolt ahhoz, hogy beöltözzek egy strébernek. Felvettem egy fehér inget, amire ráhúztam egy kockás és kötött mellényt, majd az egész outfitet toppoltam egy fekete öltönynadrággal és egy lencse nélküli szemüvegkerettel. Nem volt egy nagy cucc, de azért mégis megadtam a módját!

Később elindultam a buliba, ahol már nagyban ment a parti. Kiindulva magamból, rögtön elindultam a piás pult felé, ahol összekevertem magamnak egy – ironikusan – gyenge italt. Az alkohol segítségének hála, hamar belerázódtam a hangulatba így elkezdtem kínosan táncolni. Pár pillanattal később valaki megkocogtatta a vállam, amitől megijedve botlottam el a saját lábamba és estem a földre. Jiwoong volt az. Kínos pillanataimba gyorsan felpattantam és megigazítottam magam.