Chuumily Novellák

Shadows & Sunlight

to: Tina

Natty és Tina három éve voltak együtt, kapcsolatuk egy szikrával indult, amely gyorsan szenvedélyes szerelemmé lobbant fel. Egy pékségben találkoztak, ahol Natty kasszásként, Tina pedig kisegítőként dolgozott. Gyakran egyezett kettejük beosztása és sokszor maradtak együtt zárásra. Pékség lévén a késői órákban nem volt nagy forgalom, így rengeteget tudtak beszélgetni. Oh és beszélgettek is, de mennyit.

Natty életvidám természete magával ragadta Tinát, Tina nyugodt és megfontolt viselkedése pedig biztonságot nyújtott Nattynek a mindennapokra. Ahogy telt az idő mindketten búcsút mondtak a pékségtől, Natty modell álmai felé vette az irányt, Tina pedig művészeti iskolába iratkozott, hogy végre papíros művész vagy munkanélküli válhasson belőle.

Mindketten támogatták a másikat, tudták, hogy ezek az álmok régiek és végre! Végre itt a lehetőség, hogy valóra váltsák őket. Így persze, hogy örültek a másik dolgainak, legyen az egy Gucci Cruise Afterparty vagy egy tanulmányi kirándulás egy múzeumba.

Talán 2 év telt el az együttéléses kapcsolatukból, amikor Tina észrevette, hogy valami nincs rendben.

Feszültnek érezte magát Natty állandó elfoglaltságaitól. Mióta barátnője világhíres modell lett, Tina azon kapta magát, hogy egyre több estét tölt egyedül és arra vár, hogy szerelme visszatérjen legújabb modellkedő kalandjából. Beszélgetéseik egyre rövidebbek lettek és az együtt töltött idő is megfogyatkozott. Tina úgy érezte magát, mint egy árnyék Natty életében, mindig ott volt, de soha nem látszott igazán.

Hát persze, hogy annak érezte magát, mikor Natty a háta mögött bárokba járt és letagadta barátnőjét azért a néhány ingyen koktélért „jólelkű" uraktól. Éjjeli limuzinos száguldozások a belvárosban, tetőablakon kibújva vadulás és társai. Másnap persze minden újság címlapján a fotó róla. Az, hogy mindenki látta és olvasta a cikket az nem kifejezés. Ezalól Tina sem volt kivétel.

Kihagyott előadások és üres napok. Postaládában sorakozó levelek és üres lakás. Well, majdnem üres. Tina a sötét konyhában ücsörgött, citromos teáját szürcsölte a bögréből, amit Nattytől kapott még az első karácsonyukra.

Natty eközben Primadonnaként élte az életét hotelekben urakkal és más hölgyekkel. Belül meg volt győzödve, hogy ő már csak ilyen. A fél világ a lába előtt hever amúgyis, miért is ne használná ki. Hát mondjuk a paparazzik miatt talán, akik minden félrelépését és hibáját dokumentálják, de ő ezzel nem foglalkozott. Ahogy azzal sem, hogy Tinát mennyire teszi tönkre ezekkel a tevékenységekkel.

Egyik szombat este Tina a kanapén ült, a háttérben a tévé hangja, miközben a rajztáblán próbálta behozni a lemaradását az óráira. Kezdett beletörődni Natty dolgaiba. Legalábbis azt hitte. Legbelül bolondnak érezte magát, hogy mindig csak várt és mindig csak remélte hogy Natty több idejét és figyelmét kapja majd. How foolish.

Értesítés hangja zavarta meg a tévé halk zaját. Rögtön nyúlt is a telefonjáért.

„Ma partiba megyünk, ne várj haza xoxo"

Csak a szokásos. Újabb parti, valószínűleg újabb címlap. Tina lezárta telefonját és visszatette a kanapé melletti kisasztalra, ahol eddig is volt, majd visszafordult rajztáblája felé.

– Ma partiba megyünk, ne várj haza.. – motyogta az orra alá kifigurázva a semmitmondó SMS-t. – Mintha az elmúlt 2 hétben bármikor is jelet adtál volna, hogy haza óhajtanál jönni chh...

Így hát folytatódott a rajzolás, egyedül, a nappaliban, ugyanolyan citromos teával, mint mindig. Az volt Natty kedvence, de most már ebben sem volt biztos. Lehet, hogy a folyékony kenyér jobban lecsúszik.