to: Tina
from: Chuumily <3Dear mother, ezzel a kis történettel szeretnénk neked boldog karácsonyt kívánni. Remélem, tetszeni fog ez a mű Neked is! <33
Ahn Christina - vagy Tina, ahogy mindenki hívta - végtelenül egyszerű leány volt. Kedves, segítőkész, tisztelettudó. A családja sem volt nagyon komplikált. Édesapja elhagyta korábban a családot, édesanyja pedig egy új férfival házasodott össze, akinek egy másik házasságából volt egy gyereke, Lee Minho. Ők éldegéltek négyen addig, amíg Minho és Tina el nem költöztek a szülői házból.
Tina barátjával, Jisunggal élt együtt egy albérletben. Végtelenül szerette őt, de kapcsolatukban valami kezdett elhalványulni, ezt érezte. De nem tudott rájönni, hogy mi lehet az, ami hiányzik, vagy hogy mi történt a kapcsolatukkal. A kevés veszekedésből több lett, Jisung később járt haza a szokásosnál, és az ölelések valahogy nem voltak olyan igaziak. Csókból is kevesebb volt, és a lány nem ismerte ennek az egésznek a miértjét. Egyszerűen betudta a sok stressznek és a fáradtságnak.
Tina egy tervezői cégnél kereste kenyerét. Egy nap munkából hazaérve különös illatra figyelt fel. Ez sem az övé, sem Jisungé nem volt. Vagy párja új parfümöt vett volna? Nem lett volna igazán meglepő, hiszen tudta, hogy szeretett új illatszereket kipróbálni. Kabátját felakasztva még egy furcsa dolgot látott. Egy idegen cipő? Ez is Jisungé lenne? Ebben viszont már kételkedett. Egy barátot hívott volna át párja a tudta nélkül?
Nem gondolkodott ezen tovább, felrakta válltáskáját, kabátját, sálját a fogasra, cipőjét levette lábáról, és azt feltette a cipős polcra. Nála volt a laptop táskája, amit a szobájába akart bevinni. Előtte gyorsan kivette telefonját a táskájából és zsebébe süllyesztette.
Közelebb lépett a barátjával közösen használt hálószoba ajtajához. Be volt csukva. Furcsa, Jisung csak akkor zárja be az ajtót, ha valami nagyon fontosat csinál. Így hát kopogtatott. Semmi. Viszont furcsa hangok szűrődtek ki a szobából, nem tudott rájönni, hogy mi lehet az, így hát még egyszer kopogtatott. Nem jött válasz.
„Jól van, nem érdekel. Én haladnék." – gondolta magában a leány, majd kinyitotta az ajtót, és belépett.
Amilyen látvány fogadta őt, azt nem tudta felfogni egy másodperc alatt. Kellett pici idő, hogy feldolgozza, mi történik épp. Jisungot látta, egy másik fiú ölében. Egymást nyalták-falták. Jisung keze a másik fiú hajában volt. Kettőt pislogva Tina felismerte a másik alakot is, aki nem más volt, mint Lee Minho, a mostohatestvére. Az sem oké, hogy a párja megcsalja, de hogy pont azzal az emberrel, akivel annyi mindenen átsegítették egymást? Pont a mostohatestvérével, akivel annyi évet együtt élt és úgy szerette, mintha igazi testvére lenne? A lány mérges lett. Hogy miért? Mittudomén. Ő sem szerette már annyira barátját, mint a kapcsolat elején, de most haragot érzett iránta, az összes szeretete felé egy pillanat alatt eltűnt. Még jobban kinyitotta a hálószoba ajtaját, majd így szólt, vagy inkább kiáltott:
– TI MIT CSINÁLTOK?
Ezen pillanatban a két fiú csókja félbeszakadt. Jisung rémülten fordult meg, majd amint meglátta barátnőjét, amilyen gyorsan csak tudott, kimászott Minho öléből. Tina ezen másodpercekben tette le a laptop táskáját. A lány mostohatestvére pedig csak az ágyra dőlt, és lazán válaszolt:
– Dik, itt a csaje! Hát te? Nem úgy vót, hogy 9-kor jössz?
Miután Minho befejezte a mondatát, Jisung próbálta menteni a menthetetlent:
– Tina, ezt meg tudom magyarázni! Én-
– Nem kell, te büdös paraszt! – szakította félbe a lány. – Húzzatok innen, mielőtt rátok küldök egy buldózert!
YOU ARE READING
Chuumily Novellák
Short StoryKönyv, amiben a Chuumily tagjai alkalmanként fanfictionöket írnak egymásnak.