•Love Full of Secrets•

1. 📜

Egy ismeretlen szobában ébredtem fel ami megrémisztett viszont főleg akkor ijedtem meg amikor megláttam hogy egy férfi ült az ágy előtt. Rögtön rámnézett ami miatt én bekönnyesedtem.

- Jó reggelt. - Mosolyodik el mire én lassan bólintok. - Emlékszel valamire? - Megint csak bólintok mire ő hümmög. - Az remek. Legalább nem kell elmagyaráznom hogy miért vagy itt. - Mondja miközben kivesz egy cigarettát a zsebéből és egy öngyújtót. A szájjába veszi a cigit majd meggyújtja. - Ugye nem zavar? - Megrázom a fejemet de csak azért mert nem mertem azt mondani hogy zavar. - Szóval... Figyelj ide kiscsillag. - Áll fel majd mellém sétál. Az államnál fogva felemeli a fejemet hogy ránézzek majd az arcomba fújja a füstöt ami miatt én köhögök. Ellegyezi a füstöt majd az arcomat kezdi el tanulmányozni. - Miért vagy értéktelen számára? - Motyogja mire én értetlenül nézek. Sóhajt majd elfordítja a fejét hogy ne rám fújja a cigi füstöt. - Majd még jövök. - Csak hümmögök mire ő elmosolyodik majd magamra hagy.

Time skip
Az ablak előtt álltam és néztem ki a fejemből. A nap fokozatosan tűnt el ami elszomorított. Mindjárt este van és még senki nem jött megmenteni engem.

Ijedten fordultam meg amikor meghallottam az ajtó nyitódását. Az a férfi állt az ajtóban aki tegnap beszélt apámmal.

- Hol van az apám? - Kérdezem miközben közelebb megyek hozzá. - Miért vagyok itt? Engedjen el! - Egy lépéssel megszüntette a köztünk lévő távolságot majd összenyomta az arcomat az egyik kezével.

- Ide figyelj kis szaros. - Kezdi el kimérten. - Ne merj számonkérni. Értve vagyok? - Néz a szemeimbe amitől kiráz a hideg. - Semmi hasznod. - Lök el magától mire én félve nézek rá. Végignéz rajtam egy párszor majd az ágyra mutat. - Aludj. Holnap korán kelünk. - Hümmögök majd az ágyba fekszem viszont meglepetésemre a férfi követ engem. - Nem érhetek hozzád... Ez az egyetlen szerencséd. - Mondja miközben betakar. - Aludj. - Magamra hagy mire én megkönnyebbülten sóhajtok.

Hová megyünk holnap? Ki ez a férfi? Talán apa eladott engem mert pénzre volt szüksége? Talán valami adóssága van?

Rengeteg kérdés kavargott a fejemben viszont egyikre sem kaptam választ. Mérges voltam de szomorú is. Nem értettem a helyzetet de nem tudtam sokat gondolkodni ugyanis hamar elaludtam.

Másnap reggel

- Jó reggelt! - Simít az arcomra a férfi aki tegnap bent volt nálam. Most is egy cigaretta lógott ki a szájából de szerencsére nem rám fújta a füstöt. Még egy ablakot is kinyitott mikor felébredtem ami miatt hálás voltam. - Ezeket vedd fel aztán indulunk. - Tesz le az ágyra egy eléggé díszes szatyrot amit én csak bámulok. Még az az átkozott szatyor is drágának tűnik. - Na gyerünk! - Kuncog. - Öltözz vagy segítek. - Kacsint rám mire én gyorsan felállok.

- Hol... Hol van a fürdő? - Kérdezem halkan mire ő egy ajtóra mutat. Besietek a fürdőbe majd magamat kezdem el nézni miután felöltöztem. Egy fekete garbó és egy ugyanilyen színű farmer nadrág. Nem rossz de rosszul érzem magamat benne. Mintha egy rothadó epret friss és drága csokoládéba mártanánk.

Miután megmosakodtam meg minden ilyesmi; kimentem a helyiségből így megláttam hogy az ágyon már az a férfi ül akinek eladtak. Tegnap este arra jutottam hogy apámnak valószínűleg pénz kellett és ezért adott el. Csak ez az egy magyarázat van.

A férfi végignéz rajtam majd lassan feláll és elém sétál. Én lehajtom a fejemet és a lábaimat kezdem el nézni  mire a férfi az államnál fogva felemeli a fejemet.

- Talán tegnap egy kicsit rádijesztettem. - Mondja miközben a szemeimbe bámul. - Nem ez volt a célom. - Simít az arcomra. - Fáradt voltam és olyat mondtam ami nem igaz. - Sóhajt. - Nem vagy haszontalan. - Suttogja mire nekem kifolyik a szememből egy könnycsepp. - Hé~ mi a baj? - Törli le gyengéden a könnyemet. - Tőlem nem kell félned. - Próbál a szemembe nézni de én folyton elnézek róla. - Nem kell félned tőlem addig míg azt teszed amit mondok. Értve? - Aprót bólintok. Egy kis ideig néz engem majd elenged és egyet hátralép. - Menjünk. - Mondja majd a csuklómnál fogva húz ki a szobából majd az épületből is.

Beülünk egy autóba majd útnak indulunk. Hárman voltunk az autóban mivel nem ő vezetett hanem egy másik férfi. Egyszer megálltunk és ekkor az autóba ült a cigarettás férfi is. Nem értettem hogy hogyan került ide ha reggel még nálam volt de nem foglalkoztam vele sokáig.

- Szóval... - Kezd bele. - Munka ügyben...

- Nem érdekel. - Vág a szavába a mellettem ülő. - Csak azt mond ami nem munkaügy. - A fekete hajú hümmög majd egy lapot ad a mellettem ülőnek. - Mi ez?

- A fiú... - Biccent felém. - Adatlapja. Nem találtam több dolgot mint amit az apja elmondott. Úgy tűnik hogy semmiben sem hazudott. - Apa elmondott nekik mindent? Rólam? A családunkról? - Ezt az apja küldi neki. - Biccent megint felém. A barna hajú elolvassa a levelet majd hümmög és nekem adja. Elveszem tőle majd olvasni kezdem.

"Oh drága Jisungom! Tudom hogy semmit nem értesz de idővel mindent elmagyarázok. Biztos vagyok benne hogy félsz de kérlek fogadj szót és ne veszekedj Mr. Leevel. Kíváncsi vagy hogy miért vagy vele igaz? Ennek annyi az oka ho..."

Nem tudom tovább olvasni mert ez a Mr. Lee kiveszi a kezemből a lapot majd kiszáll az autóból. Értetlenül nézek ki az ablakon majd szállok ki az autóból én is amikor a cigarettás férfi kinyitja nekem az ajtót. Nem csalódtam; már most egy cigi volt a szájában.

- Menjek én is? - Kérdezi a fekete hajú mire Lee megrázza a fejét.

- Maradj vele itt. - Mutat rám majd megindul az épület felé de megtorpan. - Picsába! - Mondja majd visszafordul és a csuklómnál fogva magával húz be az épületbe.

Az egész épület üvegből van ami nagyon jól néz ki. Felmegyünk egy hosszabb lépcsőn majd Lee bekopog egy ajtón.

- Na kit látnak szemeim? - Nyit ajtót egy férfi aki be is enged minket az irodába. Lee leültet engem a kanapéra ő pedig az asztalhoz megy ahogy a másik férfi is. Az izmos és szőke göndör hajú férfi leül a székre míg Lee mellé áll. - Na mutasd. - Valamiről elkezdenek beszélni de én igazából nem értem hogy miről. Néha felfigyelek arra hogy kimondják a nevemet de a többire nem figyelek.

- Majd ma elintézem.

- Már most? - Lepődik meg a szőke. - Nincs ez egy kicsit korán? Szegény még...

- Majd átgondolom. - Vág a szavába majd mellém sétál és a kezét nyújtja de nem néz rám. - Ha bármit megtudsz vagy küldenek valamit; azonnal hívj. Napközben felveszem de este nem valószínű. - Magyaráz majd rámnéz míg én fel rá. A kezemre fog majd felhúz maga mellé.

- Kérlek Minho. - Áll fel a szőke is. - Gondold át és adj neki időt. - Mondja már majdnem könyörögve.

- Mennyit? - Vonja fel a szemöldökét. - Nincs időnk Chris.

- Senki nem sürget téged. Legalább adj neki pár napot hogy feloldódjon. Semmire nem mész vele ha fél.

- Jolvan. - Sóhajt. - Egyetlen egy nap.

- Minho~ - Áll elénk amikor Lee ki akar menni az ajtón. Ahham! Ez azt jelenti hogy Lee Minhonak hívják. Ideje volt már megtudnom. - Mond el nekem őszintén... - Néz rám egy pillanatra. - Miért akarod minél előbb?

- Miért nem? - Von vállat.

- Ha csak meguntad az eddigit a...

- Ezt nem fogom megbeszélni senkivel. Még veled sem sajnálom. - A szőke bólint majd arrébb áll így mi ki tudtunk menni.

- Milyen volt? - Kérdezi a fekete hajú amikor visszaértünk az autóhoz.

- Menjünk oda. - Mondja Minho miközben kinyitja nekem az autó ajtaját amit én alig hallhatóan de megköszönök majd beülök. Minho beül mellém míg a fekete hajú az anyós ülésre. Az autó elindult és ekkor Minho telefonja megcsörrent. Egy pillanatra ránéztem majd az ablakon kezdtem el ki bámulni. - Mivan? - Kérdezi unottan mire a fekete hajú hátra fordul és nekem ad egy lapot és egy tollat. Értetlenül nézek mire ő suttogni kezd.

- Írd alá. - Bólintok majd elveszem tőle a dolgokat. Gyorsan átfutom a szemeimmel hogy mégis mit írok alá - mivel egyszer ezt már megszoptam már bocsánat - majd aláírom amikor rájövök hogy ez csak annyi hogy a nevemre írattak valamit. Nem értettem hogy mit mert azt nem írták de nem mertem megkérdezni. - Ezeket is. - Ad hátra még több lapot mire én hümmögök. Mindegyiket elolvastam bár nem mintha megtehetném hogy nem írom alá.

Mikor nem találtam hogy hol kell aláírni Minho megmutatta amit én meg akartam köszönni de nem mertem megszólalni. Ezek szerint végig figyelte ahogyan aláírom a lapokat. Még véletlenül sem tudtam volna valamit nem aláírni.