•Love Full of Secrets•

15. 📜

- ... Nem érted hogy hagyj békén? - Néz rám felháborodva és mondana is még valamit de én az ajkaira csókolok. Lassan mozgatni kezdem az ajkaimat mire Jisung hajólna el tőlem de a tarkójára fogva húzom magamhoz közelebb. Mikor visszacsókol; megérzem a könnyeit az ajkaimon ezért az arcára simítok és simogatni kezdem a puha bőrét.

- Addig nem megyünk el innen míg nem beszéltem az apáddal. Utána oda megyünk ahová szeretnél. - Mondom miután elváltam az ajkaitól. Jisung pedig megtörli a szemeit miközben bólogat.

Lementünk az apjához aki a nappaliban kávézgatott azzal a lánnyal akivel ma elsőnek találkoztam.

- Nos... - Néz ránk felváltva Doosik. - Hová is mentek? - Vonja fel a szemöldökét mire Jisung vállat von. - Ez nem így működik. Nem mehetsz csak úgy el! - Néz mérgesen Jisungra aki megint csak vállat von.

- Megmondtam igaz? Ha akar akkor velem jön. - Mondom higgadtan. - Nem gyerek Doosik. Eltudja dönteni hogy mit szeretne szóval ne próbáld akadályozni.

- Figyelj ide Minho. - Áll fel a kanapéról majd lép hozzám közelebb Doosik. - Én az apja vagyok szóval itt csak neked nincs beleszólásod abba hogy Jisung mit csinál. Ne...

- Szeretem. - Szólal meg Jisung halkan. - Azért akarok vele menni mert szeretem őt. - Néz fel magabiztosan az apjára mire én is és ő is meglepődik. - Nem akarok egy olyan férfival együtt élni aki csak bántott engem. Még a te kedvedért sem. - Halkul el a végére majd fogja magát és kisiet a házból. Miért érzem azt hogy Jisung hazudik? Akármikor hazudik; az arca piros lesz és kerüli a szemkontaktust.

- Viszont szereted őt?

- Mivan? - Nézek Doosikra értetlenül és meglepődve. Neki komolyan nem esett le hogy hazudott?

- Azt akartam hogy boldog legyen egy régi barátommal aki nagyon jól ismeri Jisungot. De úgy tűnik hogy neki te kellesz. - Sóhajt. - Elengedem veled de ne merj lelépni vele. - Néz rám fenyegetően mire én bólintok. Játszani akarsz Jisung? Szerencséd van mert nagyon jól tudok hazudni az embereknek.

- Nem megyek vele másik országba. - Kuncogok majd egy intés után elhagyom a házat. Amikor kiléptem az ajtón valaki a kezemre fogott így a hátam mögé néztem. - Hm? - Nézek a lányra.

- Apa bántja Jisungot. - Mondja halkan. - Teljesen romba dönti a lelki világát és ezt onnan tudom hogy sosem akart elmenni otthonról csak akkor amikor valami fáj neki. - Elengedi a kezemet majd elnéz rólam. - Ha tényleg szereted őt akkor kérlek ne bántsd. Túl sok fájdalmat okoztak neki a szüleink. - Bólintok majd elköszönök tőle. Jisung az autó mellett állt már és amikor kinyitottam azt; ő rögtön be is ült ahogy én is.

- Nem ülsz előre? - Nézek hátra rá értetlenül mire ő megrázza a fejét. - Jolvan. - Nézek el róla. - Hová vigyem az uraságot? - Indítom be az autót majd újra Jisungra nézek. - Nos?

- Mindegy hogy hová csak messze menjünk. - Motyogja majd kinéz az ablakon mire én hümmögök.

- Szóval messze mindenkitől. - Gondolkozom el hogy mégis hová vihetném. Jisung egy szót sem mondott csak bámult ki az ablakon de azt is olyan reménytelen szemekkel hogy az már rendesen nekem fájt. Tudtam hogy történt valami és kiváncsi is voltam hogy mégis micsoda de úgy voltam vele hogy ha akarja úgyis elmondja. Ha faggatom az csak neki rossz és most egyáltalán nem akarom hogy még rosszabbul érezze magát. - Mindjárt jövök. - Hátra nézek rá - amikor megállok egy benzinkútnál - így meglátom hogy Jisung alszik.

Gyorsan tankoltam aztán fizettem majd mentem is vissza az autóhoz. Meglepődtem viszont el is mosolyodtam amikor megláttam hogy Jisung már az anyós ülésen ül nem pedig hátul. Beültem mellé majd Jisung combjára simítottam. Gondolom hogy már nem alszik de ennek ellenére sem akarom "felébreszteni". Lehet hogy most pihen a legjobban.