•Love Full of Secrets•

20. 📜

Reggel alig bírtam felkelni ami miatt egy kis késéssel értem be a munkahelyemre. Teljesen ki aludtam magamat mégis azt éreztem hogy tudnék még aludni. Valószínűleg igazából nem aludtam ki magamat csak az esti kielégülés miatt éreztem magamat annyira kipihentnek.

Jisung megébredt amikor kimásztam mellőle de adtam a fejére egy puszit aztán már aludt is tovább. Nem sok időm volt szóval sietve csináltam mindent aminek meg is lett az eredménye ugyanis Jisungnál hagytam a lakás kulcsomat. Még reggel írtam neki hogy majd elmegyek érte munka után amire olyan tíz óra körül válaszolt is. Megbeszéltük hogy majd elhozza nekem mert úgy is jönnek be vásárolni.

Nem sok kedvem volt dolgozni viszont arra gondoltam hogy hamarosan itt lesznek Jisungék ami egy picit feldobta a kedvemet. A tegnapit illetően... Nos mit is tudnék mondani? Jó volt meg minden de fogalmam sincs hogy ezek után Jisung hogyan fog viselkedni velem. Egyáltalán nem bántam meg viszont félő hogy ő igen.

- Itt vannak. - Nyit be az irodába Max mire én bólintok majd megkérem hogy kisérje őket ide.

- Hát Jiyut hol hagytad? - Kérdezem amikor Jisung egyedül lép be az irodámba. - Baj van? - Nézek értetlenül amikor becsukja az ajtót - Maxet ezzel kizárva - majd az asztalom elé áll.

- Elmondtad apának hogy hol lakunk?

- Megigértem nem? - Vonom fel a szemöldököm. - Nem mondtam senkinek.

- Akkor honnan a fenéből tudja? - Kérdezi mérgesen mire én sóhajtok.

- Először is; téged is remek látni Jisung. - Mosolyodom el hamisan. - Másodszor pedig; fogalmam sincs hogy honnan tudja.

- Ma reggel arra ébredtem hogy apa csenget mint valami nem normális. - Túr a hajába.

- Mit akart?

- Nem tudom mert Jiyu azt mondta hogy tegyünk úgy mint akik nincsenek itthon. Elmondása szerint így apa nem lehet biztos abban hogy mi lakunk ott. - Erre hümmögök.

- Okos lány ez a Jiyu. - Mondom elismerően. - Valószínűleg nem tudja hogy ott laktok csak sejtette mivel tudja hogy van az a házam. Talán nem mondtam de nem tud arról hogy a nevedre írattam. - Teszem keresztbe a kezeimet. - Ne foglalkozzatok vele. Ha pedig esetleg találkoztok vele ott akkor mondjátok hogy... - Nem fejezem be mert Jisung telefonja megcsörren. - Vedd csak fel. - Megnézi hogy kiaz majd megrázza a fejét.

- Juwo az. - Sóhajt.

- Add nekem. - Nyújtom a kezemet. - Felveszem én.

- Nem kell. - Rázza a fejét majd elteszi a telefont. - Itt van a kulcsod. - Teszi le elém a kulcsaimat amit én megköszönök.

- Mész is? - Vonom fel a szemöldököm amikor hátat fordít nekem.

- Minek maradjak tovább? - Néz rám. - Dolgozol Minho. Nem akarlak feltartani. - Hümmögök majd felállok és Jisung elé sétálok. - Miaz? - Néz el rólam pirongva majd sóhajt amikor újra csörögni kezd a telefonja.

- Kérem. - Jisung előveszi a telefonját majd nekem adja. Faszomat ebbe a Juwo gyerekbe. Minek zavarja Jisungot amikor semmi közük nincsen egymáshoz? - Igen? - Fogadom a hívást majd Jisungot kezdem el nézni aki érdeklődve néz fel rám. Unottan sóhajtok amikor Juwo elkezd kérdezgetni hogy miért van nálam Jisung telefonja meg hogy amúgy ki vagyok meg minden ilyen hülyeség. - Ne zaklatsd mert nem kiváncsi rád. - Vágok a szavába. - Felejtsd el őt.

- Ki vagy te hogy parancsolgass nekem? - Kérdezi mérgesen amin én kuncogok.

- Nem számít hogy ki vagyok. Szakadj le róla ha nem akarsz rosszat saját magadnak. - Jisung megölel amin én meglepődöm de a szabad kezemmel a fejére simítok.