•Love Full of Secrets•

9. 📜

Jisung lehunyt szemekkel ült előttem így akaratlanul is de végig néztem rajta. Azért nem mert fürdeni mert mondtam neki egy párszor hogy hozzáérnék? Ez logikus lenne de mostanában nem mondtam neki így nem értem hogy honnan jött ez neki.

- Jisung. - Szólítom meg mire ő hümmög. Felnéz rám így én meg tudom csodálni a szemeit amiben szerencsére most semmi félelem nem látszik. - Kész vagy. - Kapcsolom ki a hajszárítót mire Jisung bólint.

- Én is. - Áll fel mire én felvonom a szemöldököm majd elmosolyodom amikor kiveszi a kezemből a hajszárítót. Leülök oda ahol az előbb még ő ült majd várakozóan nézek rá. Jisung néz egy kis ideig majd pirongva de a lábaim közé áll és elkezdi szárítani a hajamat.

Ha úgy nézzük Jisung meztelenül áll előttem. Próbáltam nem a testét nézni folyton de akaratlanul is bámultam őt. Nem sokat láttam belőle de pont eleget ahhoz hogy beinduljon a fantáziám. Isten lássa lelkemet én tényleg nagyon próbáltam hogy ne érjek hozzá de végül Jisung lábaira simítottam. Ijedten nézett rám mire én csak közelebb húztam magamhoz.

- Nem kell ilyen messze lenned tőlem. - Mondom majd elveszem a kezeimet a lábairól. Megtámaszkodom a kezeimen majd felnézek Jisungra. - Legyél őszinte velem... - Sóhajtok. - Igazából attól félsz hogy megrontalak? - Nem válaszol mire én megint csak sóhajtok. - Nem érhetek hozzád Jisung. Nincs mitől félned.

- M-mi lesz ha hozzámérsz? - Kérdezi amin én elgondolkozom. Igazából...

- Semmi. - Eszmélek fel. Mit ér Doosik szava ha nincsen itt? Arra kért hogy ne érjek a fiához míg nálam van egy hétig de már bőven eltet egy hét. Hozzáérhetnék... De nem fogok. Azzokkal a szemekkel amikkel rámnéz; arra késztet hogy hagyjam egyedül és ne is nézzek rá. Nem mérgesen néz hanem rettegve. Fél tőlem és ez rosszul esik.

- É-én... - Mondana valamit de felállok így nem folytatja.

- Elmegyek egy másik szobába. - Mondom majd mennék el de Jisung a kezemre fog így megállok és ránézek.

- Miért?

- Azért mert félsz tőlem! - Mondom talán egy kicsit indulatosan. - Látom hogy remegsz és hogy visszatartod a könnyeidet amikor hozzádérek. Nem bántalak Jisung! - Túrok a hajamba. - Nem csinálnék veled semmi olyat amit nem akarsz. Nem erőszakolnálak meg az éjszaka és nem is érnék hozzád. - Sóhajtok majd mennék el de Jisung megölel. Meglepődve nézek rá majd a fejére simítok. - Nem bántalának de nehéz türtőztetni magamat és ezért inkább külön alszok.

- N-ne. - Rázza a fejét. - Nem kell elmenned. - Felnéz rám mire én sóhajtok.

- Aludj.

- Veled. - Megrázom a fejemet. - De igen. - Leszedem magamról a karjait majd az ágyra lököm. Ijedten néz rám míg én sóhajtok.

- De ha sírni mersz vagy meghallom egyszer is hogy félsz... - Végignézek rajta majd megrázom a fejemet. - Csak aludj. - Mondom majd kimegyek a szobából viszont nem lépek kettőt és Jisung már mögöttem is áll.

- Ne hagyj egyedül. - Mondja halkan mire én sóhajtok majd elé állok. - Nem szeretnék egyedül lenni. - Végig nézek rajta újra és újra majd a vállamra kapom és beviszem a szobánkba. - M-mit csinálsz? - Akaratlanul de a fenekére fogok ami miatt Jisung megfeszül. Az ágyra teszem majd felé mászok. Csak nézem őt mire Jisung sóhajt majd végre rámnéz. - Kérlek ne érj hozzám.

- Nem érek hozzád. Viszont... Cserébe én is kérek valamit. - Mosolyodom el huncutúl.

- Mit? - Kérdezi félve mire én elmosolyodom.