•Love Full of Secrets•

3. 📜

- Reggelt! - Húzza ki a függönyt Max ami miatt én hunyorogva nézek rá. - Nincs idő pihenni. - Mondja amikor a fejemre húzom a takarót. - Lee így is hagyta hogy aludj még tíz percet. Ez nagy szó. - Rántja le rólam a takarót majd mosolyogva néz rám. - Keszülj össze. - Rak az ágy mellé Megint egy drágának tűnő szatyrot. Sóhajtok majd az itteni fürdőbe megyek amit még az éjszaka folyamán fedeztem fel.

Semmi extra mégis jól néz ki a fekete farmer a baba rózsaszín pólóval amit betűrtem a nadrágba. Sosem volt még rajtam rózsaszín de nem olyan rossz és nem is aggódtam mivel felvettem rá a fehér pulcsit így nem is annyira látszódott.

A fejemre tettem a pulcsi kapucniját majd úgy sétáltam le a lépcsőn. Nem láttam senkit csak a szőke fiút így sóhajtottam.

- Pont időben. - Simít valaki a derekamra ami miatt én ijedten nézek Minhora. - Kisérd ki az autóhoz. - Max bólint majd a karomnál fogva kivezet a házból.

- Ülj be. Nincs valami fasza idő. - Nyitja ki nekem az ajtót mire én bólintok majd beülök az autóba. Max rágyújtott mire én csak sóhajtok. Hogy tudja a szájába venni azt a rúdat? - Mi bajotok? - Hallom meg a hangját mire ránéztem így megláttam hogy Minho a szőke fiút rángatja felénk. Rossz volt nézni de látszólag a szőkét egyáltalán nem érdekelte az hogy mi történik.

Minho az autó másik oldalára ment majd beült közvetlenül mellém a szőke pedig Minho mellé. Max is beült előre majd a sofőr el is indította az autót.

- Megálljunk a szokásos helyen uram? - Kérdezi a sofőr mire Minho hümmög.

- Írd alá. - Ad hátra nekem Max megint egy lapot amit elveszek tőle majd elolvasnám de nincs rajta semmi csak az aláírás helye. Ez tuti valami átcseszés! Minhora néztem aki felvont szemöldökkel nézett rám majd a lapra mutatott.

- Hajrá. - Sóhajtottam majd aláírtam és ekkor Max adott nekem mégegy lapot amin viszont volt írás így gyorsan elolvastam.

- M-mi? - Nézek értetlenül Monhora aki csak vigyorog.

- Gond van? - Kérdezi mire én nem válaszolok. Nem akarok ebbe beleegyezni.

- Nem akarom. - Motyogom mire Minho sóhajt.

- Nem kérdeztem. - Hitetlenkedve nézek rá majd megrázom a fejemet és a lábaira teszem a lapot. - Nem írod alá? - Rázom a fejemet mire Minho hümmög. - Álljunk meg itt. - Néz a sofőrre aki bólint majd lehúzódik az út szélére. Minho kinyitja az ajtót majd engem kicsatolva; lök ki rajta majd jön utánam. Becsapja az autó ajtaját majd a karomnál fogva húz messzebb az autótól. Maga elé állít majd sóhajt. - Elmondtam tegnap hogy csináld amit mondok és nem lesz baj. - Néz rám. - Egy kibaszott fotózást ki bírsz Jisung! - Mondja erélyesen ami meglep. Mármint nem az hogy mérges hanem az hogy a nevemen szólított. Eddig még sosem mondta ki és fura a szájából hallani.

- D-de... - Nézek fel rá. - Nem egyszeri alkalom. - Minho az egyik kezével összenyomja az arcomat majd közel hajól hozzám.

- Minden egyes kibaszott nap egy alkalom amit ki fogsz bírni. Ne hisztizz csak fogadd el. - Elenged majd a fülemhez hajól. - Ha már ettól kivagy... Mi lesz veled a többi napokon? - Kuncog majd rámnéz. - Szedd össze magad vagy sosem láthatod az apádat. Minél tovább húzod az időt; annál tovább kell velem lenned. - Felemeli a fejemet majd a szemeimbe néz de olyan mintha a lelkemig látna. - Jobban jársz ha előbb szabadulsz. - Néz végig rajtam - nem is egyszer - majd a kezemet fogva húz vissza az autóhoz.

Az út további részében szerencsére semmi mást nem kellett aláírnom így az ablakon bámultam ki végig. A mondottak alapján; nem örökre maradok itt? Van esély arra hogy egyszer újra haza mehetek? Egy kis remény szállt belém így elhatároztam hogy nem ellenkezem a nap további részében.

Mikor egy épületbe mentünk - ahol beszélgettem azzal a nővel - találkoztunk Chrissel aki egy kedves mosollyal az arcán köszöntött engem ami jól esett.

- Történt valami? - Kérdezi Minhotól aki megrázza a fejét. - Hála az istennek.

- Majd ma. - Chris sóhajt majd rázza a fejét. - Nem tudom tovább húzni az időt. - Von vállat.

- Ezt már megbeszéltük tegnap. Tudnád csak nem akarod. - Minho vállat von majd rámnéz így én elnézek róla.

- Menjünk. - Sóhajt majd a vállamat átkarolva vezet be abba az öltözőbe ahol tegnap is voltam. Értetlenül nézek amikor magunkra csukja az ajtót. Maga elé húz majd bámulni kezd. - Nem akarom hogy rossz legyen neked. - Kezdi el meglepően kedvesen. - Nem kérek tőled semmi olyat ami fájna vagy rossz lenne de ahhoz az kell hogy csináld amit mondok. - Bólintok mire Minho halványan elmosolyodik. - Csak lefotóznak egy párszor és ennyi.

- Miért? - Kérdezem félve mire Minho az arcomra simít.

- Csak nekem lesznek. Senki más nem fogja látni. - Azt hiszi hogy ettől megnyugszom? Nem boldogít hogy pont ő fog nézegetni engem. - Csináld azt amit a fotós mond. - Erre bólintok. - Egy óra és jövök érted rendben? - Megint csak bólintok amin Minho kuncog majd a hátam mögé mutat így én oda nézek. - Öltözz át. - Hümmögök majd várakozóan nézek rá hogy menjen már ki de helyette leül egy székre velem szemben. - Hajrá. - Mosolyog rám mire én sóhajtok. - Segítek ha nem öltözöl magadtól. - Mondja mire én bólintok. Jobban járok ha úgy átöltöztet mint a múltkor. Gyorsan levett rólam mindent így nem sokáig tudott bámulni engem. - Élvezed vagy mi? - Kuncog majd feláll és mögém áll. - Csak mond és reggelente is segítek. - Megrázom a fejemet amin kuncog majd maga felé fordít. - Nem érhetnék hozzád. - Sóhajt miután levette rólam a pulcsit.

- M-miért? - Nézek rá egy pillanatra.

- Így eggyeztem meg az apáddal. - Mondja mire én hümmögök. - Már bánom. - Simít a pólóm alá mire én ijedten nézek rá. Sóhajt majd leveszi rólam a pólót is. Pirongva nyúlok a nadrágomhoz hogy haladjunk - mivel Minho csak bámult - viszont lefogta a kezeimet. - Nem kell annyira sietni. - Kuncog majd a nadrágomnál fogva közelebb ránt magához - amikor egyet hátra lépek - így én ijedten a vállaira fogok. - Ne menekülj Jisung. - Mondja mély hangon majd a szemeimbe nézve csatolja ki a nadrágomat. Zavaromban lenézek a kezeire mire Minho hirtelen ellép tőlem. - Picsába veled. - Néz rajtam végig egy jó párszor majd a hajába túr. - Öltözz fel. - Mondja majd magamra hagy.

Értetlenül néztem az ajtóra majd megkönnyebbülten leültem egy székre. Sírni tudtam volna de nem tehettem. A végén még az is baj lenne.

Gyorsan felvettem a bőr nadrágot meg a fekete selyem inget majd félve kimentem. Szerencsére senki nem volt már itt csak egy idegen idősebb férfi aki elmosolyodott majd mondta hogy ne féljek.

Bemutatkozott - ahogy én is - majd elmagyarázta hogy mit kell majd csinálnom. Igazából az egész egy óra gyorsan elment mert a férfi kedves volt és mindenben segített. Na meg persze folyton vicceket mondott amin mosolyogtam így azt mondta hogy lettek olyan képek amik még neki is a kedvencei lettek.