•Love Full of Secrets•

25. 📜

Egy nappal később

- Ő itt Hwang Hyunjin. - Mutat a szőke fiúra aki Chan mellett ül. - Ő segít nekem mindenben az elmúlt napokban.

- Terveztek valamit? - Kérdezek rá arra ami miatt itt vagyok.

- Egyenlőre mégcsak infókat gyűjtünk. - Mondja Hyunjin mire én bólintok.

- Hol van Jisung? Kéne a segítsége. - Sóhajt Chan.

- Itt vagyok! - Ront be Jisung az ajtón majd leül mellém. - Sajnálom hogy... Késtem. - Mondja zihálva. - Késett a busz.

- Azt hittem hogy Minhonál vagy. - Néz értetlenül Chan mire Jisung megrázza a fejét.

- Tegnap haza mentem. - Mondja pirongva amin én mosolygok.

- Jolvan. Pihend ki magad aztán segíts.

- Rendben leszek. Miben segítsek? - Chan és Hyunjin elkezdi magyarázni hogy eddig miket találtak én viszont nem tudok rájuk figyelni mivel valami kiszúrja a szememet. Először értetlenül nézek Jisung kezére majd aggódva aztán mérgesen.

- Miez? - Fogok a csuklójára ami miatt mindenki elhallgat.

- Mi? - Néz rám Jisung értetlenül.

- Miez? - Ismétlem meg magamat miközben Jisung csuklójára mutatok.

- Ja ez~ - Kuncog majd kihúzza a kezét az enyémből. - A buszon majdnem elestem de szerencsére valaki elkapott. Valószínűleg ez csak az ahogyan erősen megfogott. - Mondja zavartan miközben a csuklóját takargatja.

- Ez a busz komolyan. Nem elég hogy késik de még veszélyes is. - Rázza a fejét Chan majd mindent sejtően néz rám. Ennyi. Leszűrte ő is hogy Jisung hazudik.

- Hozok kávét. - Állok fel majd Jisung karjára fogva húzom fel a székből.

- Én nem kérek köszönöm. - Mondja Hyunjin mire én bólintok majd Jisungot magam után húzva sietek ki az irodából. Már rég lejárt a munkaidőnk viszont itt beszélhetünk bármiről ezért maradtunk az irodában megbeszélni a dolgokat.

- Ne rángass már Minho! - Áll meg hirtelen ezzel engem is erre kényszerítve. - Ha mondod hogy menjek veled akkor veled megyek de ne rángass úgy mint egy kibaszott kutyát! - Néz rám mérgesen mire én sóhajtok majd ugyanúgy a karjánál fogva rángatom ki az épületből. - Minho~ fejezd be!

- Fejezd be te! - Állok elé mikor kilépünk az utcára. - Fejezd be a folytonos hazudozást és legyél végre egy kicsit őszinte. A vak is látja hogy hazudsz Jisung.

- Miért hazudnék neked? Te vagy az aki segít nekem mindenben. Nem akarok hazudni. - Rázza a fejét.

- Mégis hazudsz. - Sóhajtok majd elengedem a karját. - Menj haza.

- Mi?

- Titkolsz valamit és ebben biztos vagyok. Ha nem mondod el hogy mit akkor engem sem fog érdekelni de...

- Kedvellek. - Vág a szavamba halkan. - Ennyi a titkom. - Hajtja le a fejét. Hümmögök majd a kezét megfogva húzom be egy kávézóba.

- Mit kérsz? - Nézek le rá mire ő vállat von. - Most ez miatt ne legyen rossz kedved. Legyél ugyanolyan mint eddig. - Hümmög majd elmondja hogy mit szeretne ahogy én is.

Aránylag hamar visszaértünk a többiekhez akik nagyon benne vannak a munkában. Nem sok mindent tudtunk csinálni csak átbeszéltük a dolgokat mivel nincs még olyan sok információnk.

Chan és Hyunjin aránylag hamar leléptek amire nem számítottam. Elmondásuk szerint semmit nem aludtak már két napja ami még jobban meglepő volt. Csodálkoztam is hogy hogyan gyűjtöttek ennyi infót de úgy tűnik hogy még este is ezen dolgoztak.