•Love Full of Secrets•

31. 📜

- Nem értem pontosan hogy mi a probléma. - Mondja zavartan mire én sóhajtok.

- Nem érted Chan? Rohadtul rá gondoltam miközben a pasimmal szexeltem. - Mondom kétségbeesetten.

- Nem tettél semmi rosszat Jisung. - Mondja miután én a hajamba túrok. - Biztosan csak felzaklatott az hogy láttad őt.

- Nem. - Rázom a fejemet. Chan sóhajt majd egy kis ideig csendben van.

- Ne mond el Jaekyungnak mert nem érdemes. Ne mond el neki hogy Minho ugyanott van ahol ti mert csak ideges lenne. Próbálj meg túllépni ezen és ne gondolj rá.

- Basszameg Chan. - Tépem meg a hajamat idegességemben.

- Ne idegeskedj ezen ennyit. Azért vagy ott hogy kikapcsolódj nem? - Hümmögök. - Tovább léptetek mind a ketten. Ne foglalkozz vele és ő sem fog veled. - Chan mivel éppen dolgozott ezért egy kis idő után el is köszönt tőlem így én az ágyra dobtam a telefonomat.

- Hogy a picsába érezzem így jól magamat? - Motyogom az orrom alatt majd az erkély ajtóra nézek. - Kurva élet! - Sietek az ajtóhoz majd behúzom a függönyöket hogy még véletlenül se lássam őt.

- Életem~ - Nyit be a szobába Jaekyung ami miatt én egy kicsit megijedek. - Mi ez a sötétség? Gyönyörű idő van kint. Szellőztessünk. - Áll mellém majd kihúzza a függönyöket és az ajtót is kinyitja. Félve nézek a másik házra ahol Minho van. Miért vannak ők is pont itt? - Gyere. - Húz ki az erkélyre. - Látod milyen gyönyörű a kilátás? - Mosolyog mire én is ezt teszem. - Baj van? - Simít az arcomra.

- Csak elfáradtam. - Hazudok amit Jaekyung el is hisz. A picsába! Sosem hazudtam neki ezért most ez rohadtul rossz érzés.

- Lemegyünk fürdeni? - Mutat le a medencére ami a mi házunk előtt található. Ez amolyan közös medence viszont mindegyik háznak van saját medencéje is. - Vagy nem szeretnél? - Néz rám bizonytalanul. - Az este el kell mennem boltba. Hamar itt leszek de szeretnék addig is veled lenni. - Húz magához közelebb.

- Nem bánod hogy nem megyek veled? - Megrázza a fejét.

- Szeretnék venni neked valami ajándékot. - Mosolyog ami az én arcomra is egy mosolyt csal.

- Tudod hogy nem kell ugye?

- Nem kell viszont én szeretnék adni valamit. - Beletörődve bólintok. - Titkolsz valamit? - Néz rám gyanakvóan.

- Mi? - Nézek rá meglepetten. - Dehogy.

- Akkor gyere le velem fürdeni.

- Jolvan. - Kuncogok majd miután átöltöztem; lementünk a medencéhez. Szerencsére nem láttam semmilyen ismerős arcot így el tudtam magamat engedni. - Oh~ - Nézek le a kis fiúra aki nekem szaladt.

- Elnézést! - Hajól meg majd tovább szaladgál a medence körül. Nem gondoltam volna hogy lesznek itt gyerekek is de igazából engem nem zavarnak.

Mivel egyszer sem láttam Minhot így kezdtem azt hinni hogy csak beképzeltem az egészet. Azt éreztem hogy csak álmodtam a tegnapit így el tudtam magamat engedni és jól is éreztem magamat. A kisfiú aki nekem szaladt; többször is odajött hozzánk így a végére én már többet játszottam vele mint a saját anyja. Kicsit azért elszomorító volt hogy az anyukája simán engedte hogy velünk - idegenekkel - játszon a gyereke míg ő a telefonját nyomkodta.

- Gyors leszek. - Hümmögök majd elmosolyodom amikor Jaekyung felém mászik és az ajkaimra csókol.

- Nah! - Kuncogok amikor kiköti a köntösömet.

- Ellenállhatatlan vagy. - Suttogja az ajkaimra majd egy hosszú puszit nyom a számra. - Mostmár megyek. - Mászik le rólam.

- Siess. - Bólint majd magamra hagy. Töltöttem magamnak egy pohár pezsgőt majd kimentem az erkélyre hogy onnan integessek neki. Miután láttam hogy elment a naplementét kezdtem el bámulni viszont valaki elvonta a figyelmemet. - Picsába. - Motyogom amikor kiráz a hideg.