Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Fogadd el

Sétáltak. Kéz a kézben. A nap sugára vidáman sütött az ifjú párra.

-Ernő?
A szólított odafordult. Búzavirágszín szeméből szeretet áradt. A fiú mosolygott.
-Felmegyünk oda?
Ekkor egy magas házra mutatott.
-Apám azt mesélte, hogy nagyon szép a kilátás onnan.
Ernő mosolyogva biccentett.

Fölértek.

-Jani?
-Igen?
-El kell fogadnod, hogy már nem élek.
-Mi? Ernő, ne butáskodj...

Ekkor a szőke fiú képe halványodni kezdett szerelme előtt.

Bokára hirtelen szakadt a gyász.
Eldöntötte.

Lassan a tető széle felé sétált. Egyik lába alatt már nem volt talaj. Dőlni kezdett, de nem zavarta.

Ekkor egy erős kéz ragadta meg, és húzta vissza.

-Na még mit nem, papuskám!