Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Lány

- De most komolyan, kivel írogatsz? 

- De most komolyan - kezdte Cselét kifigurázva - semmi közöd hozzá! - Csenge elfordította telefonját testvére kíváncsi szemei elől. 

Csak azért, mert egy háztartásban élnek, nem azt jelenti, hogy rá tartozik a szerelmi élete. Csele ezzel valamiért nem értett egyet. Csenge tippe az volt, hogy ennek oka egyszerűen a nézeteltérés keresése. 

- Biztos egy titkos fiúval írogat...- szólt bele beszélgetésükbe anyjuk, kijelentését (elméletileg) viccnek szánva. Nála sosem biztos.

- Nem, lánnyal.

Nem fogta fel pontosan, hogy ezzel mit is mondott. Hamarabb beszélt, mint gondolkodott, ami viszonylag gyakori volt nála. 

- Öööö, én mentem, majd jövök... valamikor - telefonjával a kezében kiszaladt a házból.

Felhívta barátnőjét.

- Mi történt, Csengő? 

- Hátő, lehetséges, hogy teljesen véletlenül előbújtam anyámnak és öcsémnek és most menekülök, ezért sprintelek át hozzátok...

- Azzal a három kilométer per órás maximum sebességeddel... 

Hallatszott, ahogyan a telefon másik oldalán a lány levágja magát ágyára.

- Na, mesélj.