Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Lajos

Ez a sztori nem túl erősen ugyan, de a "Nem halhatsz meg" - hez tartozik. Spoilereket a 3-4. részekhez tartalmazhat.

Ernő szemében könnyek ültek. De Feri nem láthatja őket.

Éppen most mesélte el a dolgokat, amik délután történtek. Geréb Bokával, Boka Nemecsekkel... Mint az egyik k-drámában, amit Csele miatt kellett nézni.

- Nem szeretnél társasozni? - kérdezte Ernő reménykedve.

Áts kissé meglepődött.

- Hát hogy a viharba ne! Ha az segítene...

Bár a szőke próbált úgy beszélni, mintha csak egy egyszerű pletykát mondana, ő érezte a csalódottságot és a szomorúságot a hangjában.

Hamarosan előkerült egy felelsz-vagy-mersz társas, ami elég... Érdekes dolgokat kért a másiktól.

A röhögés miatt már a felső szomszéd leszólt, hogy így nem lehet aludni (itt megjegyzem, hogy délután három körül volt, a férfi pedig köztudottan munkanélküli), Ernő pedig kétszer kapott kisebb köhögőrohamokat, de az mindegy végülis.

- Na, Feri! Kérdés... Mondj el valamot, amit kevesen tudnak rólad!

Áts fejében megfordult az is, hogy elmondja a Bokás sztorit, de inkább valami kevésbé hardcore ünneprontásra szánta rá magát.

- A második nevem Lajos. Áts Ferenc Lajos.

Nemecsek pedig felröhögött. Áts erre csúnyán nézett rá (pont, mint Nemecsek anyja szokta, bár ezt a fiú inkább nem mondta ki hangosan), és megkérdezte, mi van.

- Csak nem vagy olyan... Lajosos. Miért. Vagy. Lajos?

- Mittudomén. Ez ilyen családi hagyomány. Apám is Lajos, a munkanélküli munkalova is Lajos, nagyapám is Lajos, és bizonyos szintig a nagyanyám is.

- Mi a szar, a nagyanyád?

- Lajos Júlia. Volt. Most már Átsné Lajos Júlia.

- Oh-h-h...

Ekkor már Feri is nevetett. A felső szomszéd pedig morgolódva feküdt vissza az ágyba.