Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Kimehetek?

Egy, kettő, három. Egy, kettő, három. Most. Szép. 

A pálya első akadálya simán ment. Lovának viszont mindig baja volt a plankekkel. Főleg, hogy az ugrás egy méteren volt. 

Egy, kettő, három. Most.

Ő könnyített, a ló pedig bestoppolt az akadály előtt. Szépen lefordult a csődörről, bele az ugrásba. 

- Csenge! Megvagy? 

A hang nagyon távolinak tűnt. Fejét erős ütés érte a rúd által. A kobak szerencsére tompította valamennyire, különben sokkal nagyobb bajok lettek volna, mint amik voltak.

- Nagyjából...

Kissé szédült, de remélte elmúlik. Föltápászkodott. Kobakját lecserélte a zacskóban lévő másikra, majd visszapattant a csődörre. Ezután már sikerült befejezniük a pályát. 

...

Felhívta öccsét.

- Akkor menjek a stúdióba?

- Igen. 

- Nem vagyok egy nagy Pál utcai, biztos jó ötlet?

Szinte látta maga előtt, ahogyan öccse forgatja szemét. 

- Igen. De most te beszélj. Túlélted az edzést?

- Valahogyan igen. Fiatal csődör, vannak érdekes dolgai...

Lassan a házhoz érkezett, ahol Csele és a többi Pál utcai podcastokat szoktak fölvenni amiben a gyerekkorukról, főleg a grundi történésekről beszéltek. Valamiért megkérték őt is, hogy csatlakozzon hozzájuk.

- Sziasztok! 

A stúdióban már Boka és Csele bent ült Nemecsek társaságában. A többiek nem érkeznek hamarabb, mint a megbeszélt, sőt, a Leszik-Weisz-Richter trió szinte mindig késett. 

- Szeja Csenge! Hogyan ment a lovaglás azon a csődörön?

- Látom, Csaba, hozod a szokásos formád. Szeretném azt hinni, hogy nem gondoltál semmit e megszólalás mögé, de ez nem hinném, hogy így van. 

- Túl jól ismersz - szólt mosolyogva.

Csele elkomolyodott.

- Viccet félretéve. Történt valami?

- Lezúgtam, de mindegy, jól vagyok. 

- Mindegy?! Mi az, hogy mindegy?! Mié...

- Nyugodj le! Semmi baj nincs. 

Az ajtó a kelleténél hangosabban záródott be.

- Mire sétáltam én be?

Geréb volt az, szokásához híven percre pontosan érkezett.

...

Lassan beszállingóztak a Pál utcaiak. Utoljára Richter érkezett meg. Vele szemben elfogadható volt, mert ő lakott a legtávolabb a stúdiótól. 

A beszélgetés elkezdődött. Bár sokan voltak, valahogyan mindenki szóhoz jutott, nagyrészt Boka jóvoltából. 

- És Nemecsek akkor mondta, hogy ellopták a zászlót...

- Igen, és nem hittetek nekem! 

- Most képzeld el, hogy valaki azt mondja, betört hozzájuk az ellenség. Elhinnéd?

- Jogos.

Csenge szédülni kezdett. Feje lüktetett. A padlót bámulva próbálta eltüntetni a fájdalmat. 

- Csenge, jól vagy? 

- Nem tudom, kicsit szédülök. Kimehetek egy percre?

Csele aggodalommal nézett rá. 

- Persze.

- Biztos? Nem akasztom meg a podcastot?

- Áhh, nem.

A többiek nagyban filozofáltak az "Áts-támadásról", ahogyan nevezték. Nem igazán hallatszott beszélgetésük. 

Csenge feltápászkodott. A mosdóba indult. Hirtelen úgy érezte, mintha a padló egyre közeledne. Majd minden elsötétült.