Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Marha

- Marha.

Egy pillanatnyi csend állt be a társaságba. Kolnay már sokszor lett megilletve ezzel a jelzővel, de Nemecsek szájából másképp hangzott. Mint aki komolyan is gondolja. Nagy jelentőséget azonban nem tulajdonított neki.

- Mit mondtál Kolnaynak?

A veszekedésin kívül alapvetően csendes Barabás hangja szinte kettéhasította volna a csöndet. A fiú felpattant a földről. Nemecsek felé fordult, aki az egyik farakásnak támaszkodva állt. A többiek csendben figyelték a jelenetet. Már egy ideje tudták, hogy Barabást nem érdemes feldühíteni. Főleg, amióta Kolnayval jár.

- Azt mondtam, hogy marha. Ne játszd az ártatlant, sokkal több sértő jelzővel illetted már.

Barabás a kis szőke felé indult. Kolnay megragadta barátja csuklóját.

- Tényleg, nincsen semmi mögötte, nyugi.

- De téged csak ne sértegessen a közlegény!

- A közlegény? 

Boka mély, komoly hangja ingerülten szólt közbe. Az elnök szinte szöges ellentéte volt a gittegylet hű tagjának: felidegesíteni kifejezetten nehéz volt, szinte soha nem veszekedett. Annyiban hasonlítottak, hogy egyikőjük sem beszélt feltétlenül sokat.

Az elnök is felpattant. Nemecsek és Kolnay félve néztek egymásra. Egyik sem akart a másiknak rosszat. Sőt... 

Boka és Barabás farkasszemet néztek egymással. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy mindjárt egymásnak ugranak. 

- Hé, hé hé, nyugalom, papuskáim!

Csónakos közéjük ugrott. Ő a tipikus "békítő" volt a csapatban. Nem mellesleg mind Boka, mind Barabás legjobb barátja.

- De ha egyszer sértegeti a az ÉN marhámat!

- Ő meg mindjárt megveri az enyémet!

Csónakos egyik barátjáról a másik felé fordult, de Boka kijelentése után az elnökre pillantott. 

- Hogy érted, hogy a TIÉDET? 

Nemecsek felnevetett.

- Nem tudják?

- Nem.

Boka hangja sokkal kevésbé volt vidám. Nem mintha Nemecsek olyan kényelmesen érezte volna magát a helyzetében.

- Ti... együtt vagytok?

Weisz mindenre számított, csak erre a fordulatra nem. Az elnök és a közlegény... Bár már elvileg "kapitány", de senki nem kezelte eszerint.

Boka, még mindig védekezésre készen, bólintott. 

Geréb, bár leplezni próbálta, de a hír hallatán valami eltörött benne. Nem tudta, miért. Vagy mégis?

Felpattant, és a kapu felé sietett.

- Geréb, te meg hova mész?

- Ömm... Rajzszakköröm lesz.

Kolnay felhorkant.

- Az csak holnap lesz.

Geréb felháborodva lépett ki a kapun. Még visszakiáltott:

- Akkor kórus!

Persze ez sem volt igaz: Geréb hangja egy halálán lévő macskáéra emlékeztetett éneklés közben, így nyilván nem járt kórusra.