Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Toxic

-...és akkor mondom neki, hogy "nem érdekel, kussoljál már", szóval ja, eléggé megsértődött, 'oszt elhúzott a picsába - fejezte be a kelletlenül hosszú történetét Csónakos.

A Kolnay és Barabás együttérzően bólogattak, Boka szokása szerint csendben ült, Nemecsek pedig értelmezni próbálta a hallottakat. A bemelegítés mindig így telik. Csónakos vagy a Kolnay-Barabás duo dumál, Boka néha közbeszól, nagyrészt nyelvtant javítani, Nemecsek pedig próbál figyelni, vagy esetleg megszólalni. Nem is csoda, hogy az edzők már ki voltak akadva rájuk.

- Ti mentek jövő szombaton versenyre?

Csónakos egy pillantásra sem méltatta.

- Na, meg tegnap este rám ír, mondván, hogy nem tudja mi bajom van, de nem tetszik neki az én viselkedésem...

- Még jó, hogy beszélek... - mormolt a kis szőke, nagyrészt magának, majd folytatta a nyújtást.

Csónakos egy nagy mozdulattal felé fordult.

Nemecsek kérdőn nézett felé,  a mondandójára várva.

- Én amúgy nem ignorálnálak, csak mindig amikor beszélsz, rájövök, hogy hülyeséget mondasz, amire én csak egy még nagyobb hülyeséggel tudnák válaszolni, ezért inkább nem válaszolok, csak te azt hiszed, hogy ignorállak.

Nemecsek kissé meglepődve nézett a barátjára. Majd szólás nélkül egy pár lépést tett jobbra, a baráti társaságtól valamivel messzebb, és ott folytatta a nyújtást.

- Ennek most mi baja van? - kérdte Csónakos értetlenkedve, mielőtt visszatért a történetéhez.

- Amúgy ahogy elnézem, nem is érdekli.

Azt viszont nem látta, ahogyan a könnyek felsorakoztak "barátja" szemében.

[ A̶̶ t̶̶̶̶ö̶r̶̶t̶̶é̶n̶̶e̶̶t̶̶ v̶̶̶̶é̶l̶̶e̶̶t̶̶l̶̶e̶̶n̶̶ s̶̶e̶̶m̶̶ v̶̶̶̶a̶̶̶̶l̶̶̶̶ó̶s̶̶ e̶̶̶̶s̶̶̶̶e̶̶̶̶m̶̶̶̶é̶n̶̶y̶̶e̶̶k̶̶e̶̶n̶̶ a̶̶l̶̶a̶̶p̶̶u̶̶l̶...]