Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Mutálódó Hajak

- Akkor tudod, mi a feladat? - Csenge nem volt biztos benne, hogy öccse megértette, amről hadovált.

- A neved nem Csenge, hanem Amelia, és ha kérdeznének, nem mondhatok semmit. Nyugi van, na.

- Szupi. Nálam leszel sajnos, tehát tényleg figyelj. Ja, és ha kérdezik, nem járok Annával, de ha mégis kiderülne... Mindegy, igazából akkor is Marie a  neve. És bár a sztori szerint nem vagyunk testvérek, lehetőleg ne küldözgess névtelen szerelmes leveleket, mer' még az utolsó napon is letagadlak, oké?

Csele szemét forgatva próbálta összehúzni teletömött böröndjét.

...

- Jó, most, hogy elmentünk a Kerekasztal Fogadóba, és senki sem akar éhen halni - itt a táborvezető körbenézett - remélhetőleg, arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy csapatos ülést. Mindenki hozzon egy széket, és a csapatokkal üljetek össze. Most!

Mindenki szétszéledt. Elkezdődött a harc a 'székesterembe' ki-be jutásért.

Hamarosan a tábor minden tagja leült különböző méretű és formájú körökbe a táborvezetőikkel.

- Amúgy Amelia!

Csenge a fiúhoz fordult. Még tanulgatta a neveket, így nem tudta, hogy Barabás Kende szól hozzá, vagy keveri.

- Ha dühös vagy, a piros szín a hajadon feljebb, megy, vagy mi?

Ezt a mondatot nem igazán tudta értelmezni. Az tény, hogy haja vége be van festve. Idáig tudta értelmezni az állítást.

- Tessék?

Csele közbeszólt.

- Szerintem az a kérdés, hogy mutálódik-e a hajad.

Erre a kijelentésre a lány felnevetett, majd visszafordult az eredeti kérdező felé.

- Ez esetben nem. Vagy legalábbis nem tudok róla.

A történet valós eseményeken alapul.