Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Senki sem látja

Nemecsek szaladt a folyosón.
-Várj!
Minek is várjon... Úgysem lesz semmi haszna belőle, csak lecseszik, aztán maradhat közlegény. Az évek során sok csalódással kellett szembenéznie, de mégis a legnagyobb az volt, amikor mindenek ellenére megszavazták, hogy maradjon közlegény.

Senki nem ismeri a gondolatait, hogy mi történik vele, amikor hazaér, és leveszi a maszkot.

Senki sem látja a sebeit, amik fehéren szinte világítanak az egyébként is sápadt bőrén.

-Közlegény, állj!

Erre már meg kellet állnia. Hiszen ez a kedves elnök úr parancsa, azé, aki elhitette vele, hogy megváltozhat a sorsa.

Boka lassan beérte.

Még a kémiaórához fel kellett húznia a kapucnija ujját.

Fehér seb virított a bal alkarján.