Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Szükségem van rád

- Te is itt?

A hang váratlanul érkezett. Dezső összerezzent a mély basszustól.

Azonnal felismerte a hang tulajdonosát, bár azt, hogy mit keres itt, nem tudta volna megmagyarázni.

Hiszen mégiscsak egy tízemeletes ház tetején álltak!

- Igen.

Más válasz erre a kérdésre nem létezett: ténylegesen ott volt.

- Figyelj, nem kérdezem, mit csinálsz, mert - itt egy pillanat szünetet tartott, amíg végignézett a fiún - elég egyértelmű. De mégis van egy kérdésem: miért?

Geréb egyszerűen elmondta.

- Áruló lettem... Megöltem Ernőt...

Áts a megcsóválta a fejét.

- Geréb, tudom, hogy nehéz, de... Néha el kell engedni. Tudod, én is ugyanígy álltam ott, mint te most, Ernő halála után. De tudtam, hogy van, akinek szüksége van rám.

- Rám nincs szüksége senkinek...

- Dehogynem...

Kérdő, kissé szkeptikus fejjel nézett Dezső a vezérre.

- Hát kinek kellek én?

Hosszú csönd.

- Nekem...