Nem Akartalak Elengedni - PUF rövid fanfictionok

Kettőt Találhatsz

- Hé, Boka, matek lesz?

Az elnök idegesen válaszolt.

- Nem, bazdmeg, ribizli.

Csónakos meghökkenten nézett barátjára. Nem hogy ilyen idegesen nem látta még, de káromkodni sem.

- Mi történt?

- Nem mindegy neked?

Sóhajtott.

- Nem, papuskám, mert a legjobb barátom vagy, és nem szeretem tétlenül nézni, ahogy ideges vagy.

- Ernő...

Csónakos felhorkantott.

- Már megint mi van azzal a közlegénnyel?! Mindig valami baja van...

- Meghalt, Csónakos, meghalt. Az van vele.

A fiú elsápadt. Hogyan halhatott meg?

- Nagyon sok dolgot nem beszéltünk meg. Sokkal több történt, mint amiről a csapat tud.

- Ezt hogy érted?

Boka mindent elmesélt. Geréb árulását, Nemecsek kémkedését, a fürdetést... Szinte folytak belőle az oly sokáig tartogatott szavak.

- És ezekről mi miért nem tudtunk? Miért Nemecsek tud mindenről?

- Azért, mert... Most ezt hogyan mondjam neked? Ernő látta a helyzetet. Ő is tudott dolgokat, amiket én nem. Ismerte Geréb családi hátterét. Ha elmondtam volna, rászálltatok volna, és nem akartam neki rosszat...

- Túl jó ember vagy ehhez a világhoz, papuskám.

- Gondolod?

Kínjában az elnök nevetni kezdett. Minden, amit valaha rosszul csinált, egyszerre jutott eszébe. Kellett neki beszélnie. Kellett neki barátkoznia. Kellett neki... Miért csinálja ezt magával? Miért...

- Igen, papuskám, gondolom. Szerinted ha a vörösingeseket árulják el, Áts védi az árulót?

- Igen. Ő is ilyen. Olyan, mint én. Viszonylag jól ismerem.

- De akkor miért akarja elvenni a grundunkat?

- Nem a miénk. Valamilyen üzletemberé, aki eltűr minket.

Csónakos elgondolkozott. Ennyire még soha nem gondolt bele abba, hogy kié lehet a grund. Természetesnek tűnt, hogy az övék.

- És honnan ismered ennyire Átsot?

Boka elvörösödött.

- Kettőt találhatsz.

Csónakos döbbenten nézett Bokára.

- Ti... Tehát te meg Áts... Ti ketten... Szóval, hogy...

Boka elmosolyodott.

- Amikor összeraksz egy értelmes mondtatot, majd beszélünk...

Majd elsétált.