Nathan Sculpteur feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről pedig még csak álmodoznia...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mire hazaértem az edzésről, már alkonyodott. Anyám még nem volt otthon. Rendőrként mindig vagy későn jött haza, vagy egész nap otthon volt és estére ment be dolgozni, de ennek ellenére szerette a munkáját.
Leraktam a dolgaimat a szobámba és kibújtam a felsőmből így megspórolva a szétszakadt ruhákat. Kinyitottam a balkonajtót és átváltoztam. Megjelentek a szarvaim és elszürkült a bőröm. Kitártam a szürkésfekete, denevérekére hasonlító szárnyaimat és a levegőbe emelkedtem és ráfeküdtem a szélre. Hangtalanul elrepültem néhány utca felett és a külváros felé vettem az irányt.
Hirtelen egy másik szárny halk csapkodását hallottam meg, majd suhanást. Ösztönösen eltértem balra. Jól tettem: egy barnás árny suhant el mellettem zuhanórepülésben. Az utolsó pillanatban tárta ki a szárnyait, mielőtt még az egyik háztetőbe csapódott volna.
-David, te sosem adod fel? - vigyorogtam a barna vízköpőre. Az egyetlen vízköpőre, akit nem érdekel, hogy feketevérű vagyok.
-Nemigazán. Unatkoztam nélküled haver. Mégis mi a szart csináltál három éjszakán keresztül? - nézett rám szemrehányóan a macskaszemeivel.
-Mondjuk aludtam? Tudod, ahogy a normális emberek csinálják.
-Jó, de te nem vagy normális. Ember pedig csak félig vagy.
-Kösz!
-Na és milyen az új gimi?
-Nem rossz - vontam meg a vállam.
-Ne már! Ugye nem fogsz lecserélni valami földhözragadt fenegyereke?!
-Csak egy lányra... - csúszott ki a számon, mire David ördögien elvigyorodott.
-Ó, csak nem szerelmes valaki?!
-Menj a francba! - morogtam és vállon bokszoltam, ami miatt egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát.
-De tényleg, hogy hívják?
-Nem mindegy?
-De így hogy kívánjak sok boldogságot nektek?
-David esküszöm, hogy leültek és itt hagylak! - fenyegettem meg.
-Jóvan na! Befejeztem - egy kis időre elhallgatott. -Remélem egyszer majd bemutatsz neki.
-Majd egyszer - talán.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
