Nathan Sculpteur feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről pedig még csak álmodoznia...
Figyelmeztetés: a fejezet véres jelenetet tartalmaz!
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Szemügyre vettem magam a tükörben. Egy égszínkék, ujjatlan, térdig leérő ruhát vettem fel. Szerettem ezt a ruhát, mert egyszerű és nem tűnök benne annyira laposnak, mint amilyen vagyok. Na meg nem annyira figyelemfelkeltő.
A hajamat kiengedve hagytam, csak az arcom két oldaláról egy-egy hajtincset fogtam hátra egy szintén égszínkék színű, masniba kötött szalaggal.
El se hiszem! Randira megyek! Igaz, duplarandi, de akkor is!
Felkaptam a székemre kikészített farmerdzsekit és most ezzel együtt nézegettem magam a tükörben.
Mi van, ha ez nem fog tetszeni neki? Ha túl elegánsnak találja? Lehet, hogy inkább a megszokott farmer-póló kombinációt kéne felvennem...
Már éppen nyitottam a szekrényem ajtaját, hogy keressek valami kevésbé elegáns öltözetet, amikor meghallottam anyám kiáltását a földszintről.
-Emma! Itt a barátod!
Felkaptam a telefonomat, hangosan ledobogtam a lépcsőn, mint egy víziló és kissé feszengve, a ruhám végét húzogatva megálltam az előszobában.
Nathan nem öltözött ki. Most is csak egy fekete farmert és egy szürke pulcsit viselt. Mosolygó szemekkel mért végig engem, mire elvörösödtem.
-Így meg fogsz fázni - jelentette ki a mellettem álló anyám rosszallóan, mire vetettem felé egy szúró pillantást.
-Szia anyu! - köszöntem el tőle, megfogtam Nathan kezét és gyorsan kislisszoltam az ajtón magam után húzva a fiút. Jobb ha lelépünk, még mielőtt anyu arra a döntésre jutna, hogy visszaküld engem átöltözni.
-Csókolom! - köszönt el Nathan.
-Sziasztok! Érezzétek jól magatokat és Emma, hatra gyere haza! - kívülről becsukom az ajtót. Ha illedelmesen végighallgatnám a mondandóját, akkor órákig itt ácsoroghatnánk.
Nathan hirtelen megragadta a derekam, magához húzott és megcsókolt. A fekete hajába beletúrva visszacsókoltam. Már jópárszor csókolóztunk, így kezdtem belejönni.
-Ezt mivel érdemeltem ki? - kérdeztem tőle, miután elváltunk egymástól.
-Azzal, hogy csinos vagy - válaszolt és bókolt egyszerre. -Tudtad, hogy jól áll neked, amikor elpirulsz?
-Köszi - akaratlanul megérintettem az arcom felforrósodott részét. -De nem megyünk inkább? Lefogadom, hogy az anyám az ablakból kukkol minket- ha nem sietünk, akkor kijön és itt fog körbeugrálni minket. Na akkor aztán már tényleg nem lesz semmi a randiból.
-Kérésed számomra parancs - mosolygott rám Nathan. Még mindig egymás kezét fogva végigsétáltunk a kerítés és a házunk közt lévő rövid ösvényen.
