A nővérem pasija || Marics Peti FF. || Befejezett

IX. Fejezet - Következmények

Az ajtóhoz mentem amikor kopogtak, kinyitottam a karomban Kamillával.

-Helló. - Mondta Dani, mellette állt napszemüvegben Kevin.

-Sziasztok! - Álltam félre,hogy betudjanak jönni. Kevin levette a napszemüvegét és a lányomra nézett.

-Szia. - Mondta halkan.

-Helló. - Mondtam én is halkan és becsuktam az ajtót, a nappaliba mentem ahol Peti volt.

-Csáó, haver! - Ment oda hozzá Dani, lekezeltek. Peti rá se nézett Kevinre.

-Hali! - Mondta Daninak, Kevin csak sóhajtva leült az egyik fotelba messze tőle.

-Leteszem a gyereket és jövök. - Néztem rájuk, a baba szobába mentem és a kiságyba tettem Millát. Betakartam őt és megpusziltam a homlokát.

-Na, akkor bontsuk ki. - Csapta össze a tenyerét Peti ahogy visszamentem a nappaliba.

-Megtennéd? - Nyújtottam a borítékot Dani felé, elvette tőlem és én Peti mellé ültem. Picúr köztünk volt.

-Persze. - Állt fel Dani és megköszörülte a torkát, feltépte a borítékot. Először kíváncsian átfutotta.

-Na, olvasd már! - Mondta türelmetlenül Kevin.

-Ez a teszt kimutatta, hogy a bevizsgált minták alapján 99,9%-ban Marcsi Péter a vér szerinti édesapja Marics Kamillának. - Peti felugrott örömében, nagy kő esett le a szívemről. Kevinre néztem aki összetört. 

-Én mondtam neked, hogy az én gyerekem! - Nevetve nézett rá Peti is, Kevin ajkába harapott csalódottan. - Kurvára megmondtam!

-Akkor én megyek is. - Állt fel Kevin.

-Jól is teszed, közöd nincs hozzánk mostantól. - Nézett rá Peti, sóhajtva néztem rá. - Mondjuk eddig se volt.. - Nevetett.

-Ne legyél már ilyen. - Néztem rá.

-Szarom le, az én lányom fekszik bent és ez a lényeg. - Nézett a szemembe.

-Jó, de ennek nem ez a módja. - Forgattam meg szemeimet. - Kevin, várj!

-Nehogy még utána menj, Hanna. - Szólt utánam Peti.

-Had beszéljék meg. - Nézett rá Dani.

-Megyek haza. - Mondta Kevin és kinyitotta az ajtót.

-Kérlek, várj meg. - Mentem ki utána sóhajtva, behúztam magunk mögött az ajtót. - Beszéljük meg, nem akarom, hogy így váljunk el..

-Mit számít? - Nevetve tárta szét karjait. - Legyetek boldogok, kiszállok az életetekből.

-De ne így. - Néztem a szemébe. - Én mondtam neked, hogy nem a tiéd a kis lányom. - Mondtam halkan. - Annyira egyszerű lett volna, ha ezt elfogadod és nem ilyen módon kell bebizonyítgatni..

-Életemben egy nő volt akivel együtt voltam, szerelmes voltam belé kurvára. - Nézett rám, a kocsijának dőlt. - Összetörte a szívemet, megbántott és azóta senkim nem volt. - Közben rágyújtott, nagyot sóhajtottam. - Azt hittem, hogy veled más lesz ezért nyitottam feléd. - Nézett a szemembe. - Hát, kibaszott nagy hiba volt mert te is ugyan olyan vagy mint ő. - Fújta ki a füstöt.

-Tudod, nem gondoltam volna, hogy neked ennyi elég arra, hogy így érezz.. - Nevettem halkan. - Kurvára nem ezt mutatod a nagy világnak.

-Pontosan ezért zárkózom el mert mindig ez történik, ha nyitok.. - Nevetve szívott újra a cigibe. - Jön egy nő aki eléri, hogy megdugjam párszor.. - Nézett a szemembe. - Belé szeressek aztán vissza megy a palijához.. - Vont vállat. - Mondjuk te külön díjat is érdemelsz mert fel is csináltattad magad.. - Nevetett halkan.

-Ezt már te kombinálod, Kevin.. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Én azt hittem enyém ez a gyerek.. - Nyomta el a csikket és eldobta.

-Annyiszor elpofáztam neked, hogy nem a tied.. - Túrtam a hajamba. - Saját magadat áltattad ezzel..

-Jelentett neked valamit valaha ami köztünk volt? - Állt hozzám közelebb, egyenesen a szemembe nézett. - Vagy tényleg csak dugtál velem, hogy elfelejtsd a Maricsot?

-Én mindig Petit szerettem.. - Hajtottam le a fejemet. - De ezt is mondtam neked..

-Legyetek boldog. - Ment át a kocsi túloldalára és beszállt, hátrébb léptem és néztem ahogy elhajt.

-Hanna. - Jött ki Peti az ajtó elé. - Minden rendben? - Nézett engem.

-Igen. - Mondtam halkan és felé mentem sóhajtva. 

-Remélem többet nem lesz közöd hozzá. - Nézett rám ahogy oda értem hozzá.

-Nem lesz, ezen nem kell aggódnod. - Öleltem át őt szorosan. Azért egy kicsit lelkiismeret furdalásom van. 

***

-Vigyázol rá? - Néztem Nikire ahogy kopogtak, a kanapén a kis fészekben volt Milla.

-Persze! - Hajolt oda hozzá mosolyogva, Milla rá vigyorgott. Az ajtóhoz mentem és amikor kinyitottam eléggé meglepődtem.

-Jó napot.. - Néztem Kevin szüleire.

-Szervusz, Hanna. - Mondta anyukája. - Nem zavarunk?

-Nem. - Néztem rájuk. - Valami baj van?

-Nem jövünk be, csak elakartuk neked mondani azt, hogy gratulálunk a babához. - Nézett rám az apukája.

-És szeretnénk bocsánatot kérni Kevin viselkedése miatt, nagyon összetört és emiatt volt olyan amilyen de ez nem a te hibád. - Mondta anyukája. Most erre még is mit kéne mondanom?

-Kevin jól van? - Kérdeztem halkan.

-Igen, most nálunk lakik de rendbe jön majd. - Legyintett az apja. - Volt már ilyen.

-Szóval csak ezért jöttünk, hogy ne érezd magad rosszul.. - Néztek rám és elindultak le a kis lépcsőn, ideges lettem mert Peti pont akkor állt fel a felhajtóra. Boltban voltak Eddyvel.

-Rendben, viszlát! - Mondtam amikor beszálltak a kocsijukba.

-Ezek kik voltak? - Nézett rám Peti amikor kiszálltak a kocsiból, oda jött hozzám és megcsókolt.

-Kevin szülei.. - Mondtam halkan.

-Beviszem a cuccokat. - Mondta Eddy amikor kivette a szatyrokat a csomagtartóból.

-Minek voltak itt? - Nézett rám Peti felvont szemöldökkel.

-Csak bocsánatot kértek Kevin viselkedése miatt meg, hogy ne érezzem rosszul magam.. - Sóhajtottam.

-Rosszul érzed magad az egész miatt? - Vonta fel még jobban a szemöldökét. - Valamiről nem tudok?

-Semmi kedvem magyarázkodni.. - Néztem rá, a hajamba túrtam. - Nincs semmi amiről nem tudsz.. Csak annyit mondtak, hogy Kevin jól van.

-És ki nem szarja le, hogy van? - Nézett a szemembe. - Mit érdekel téged, hogy mi van vele?

-Nem én hívtam ide őket, Peti.. - Mondtam neki feszülten.

-Holnap majd a nagyanyja jön majd ide? - Nevetett ironikusan. - Arról volt szó, hogy nem hallom többet a nevét se..

-Fáradt vagyok, Kamilla is hisztis egész nap.. - Néztem rá. - Nincs erőm még veled is veszekedni ilyen faszságokon..

-Van valami közöd még hozzá? - Nevetve nézett rám.

-Nincsen, te is tudod.. - Nevettem a fejemet fogva. 

-Akkor minek mászkálnak ide a szülei?! - Kérdezte ingerülten.

-Nem tudom. - Emeltem fel kissé a hangomat. - Nem én hívtam ide őket, mondtam már..

-Hát, a faszomat, hogy sosem szabadulunk meg ettől a csávótól..

Ment el mellettem és bement a házba, becsapta maga mögött az ajtót. Én pedig ott álltam a felhajtón és csak bámultam az eget.