A nővérem pasija || Marics Peti FF. || Befejezett

XIV. Fejezet - Majd én megvigasztalom őt

-Na végre, itt van mindenem! - Mosolyogtam Petire ahogy felhoztuk a szobájába a többi cuccomat is a kocsiból, most újra itt lakom vele. Végre.

-Viszont el kell menni még egy szekrényért majd az Ikeába mert nem fogunk elférni itt. - Nevetve nyitotta ki a szekrényét, tele volt szinte.

-Oké. - Nevettem, összeráncoltam kissé a szemöldökömet ahogy felismertem egy-két cuccát Andinak. - Ezek Andi cuccai? - Vettem ki a szekrényből őket.

-Biztos itt hagyta őket.. - Vont vállat.

-Én segítettem összeszedni a cuccait, nem hagyott itt semmit.. - Néztem Petire, egy kisebb gombóc alakult ki a gyomromban. - Hogy kerültek ezek ide?!

-Szerintem itt hagyta.. - Nevetett halkan. - Biztos nem túrtátok át rendesen a szekrényt..

-Összejársz a nővéremmel? - Kérdeztem halkan, egyet hátra léptem amikor felém lépett.

-Hanna.. - Sóhajtott, könnyeim gyűltek. - Csak egyszer-kétszer volt itt de nem volt köztünk semmi.. - Mondta halkan, a kis gombócból a gyomromban egy hatalmas kő lett.

-Akkor mi a szart csináltatok? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Beszélgettünk.. - Sóhajtott. - Megpróbálunk barátok lenni..

-Ez kurvára hazugság.. - Nevettem, megtöröltem a szemeim. - Különben elmondtad volna..

-Nem mertem mert tudtam, hogy ez lesz belőle.. - Sóhajtott.

-És szerinted ez így jobb?! - Emeltem fel kissé a hangomat. - Hülyének nézel?

-Mondom, hogy nincs köztünk semmi. - Forgatta meg szemeit.

-Ja, csak összejártok beszélgetni és megint ide hordja a cuccait. - Nevettem. - Szereted még őt? - Néztem rá, csak bámult rám majd megdörzsölte az arcát.

-Szeretnék jóban lenni Andival is, bízz már bennem.. - Nézett rám.

-Szereted vagy sem? - Tettem fel újra a kérdést, a számat haraptam belülről. - Válaszolj..

-Nem tudom mit érzek. - Ült az ágya szélére, a gyomromban most már görcs volt. - Hiányzik.. - Mondta ki halkan. Elhomályosult a látásom könnyeimtől.

-Te tudtál arról, hogy Andi ide felmászkál? - Néztem Milora ahogy az ajtó félfának dőlt, Petit nézte.

-Elakartam mondani.. - Nézett rám Milo.

-De nem tetted te sem. - Nevettem és összecsaptam a tenyereim. - Szuper, állandóan én vagyok a kretén.. - Fogtam meg a táskámat.

-Bébi, ne menj el.. - Állt fel Peti az ágy széléről.

-Ne? - Nevettem fel és a kezére csaptam ahogy elakarta tőlem venni a táskát. - Sunyiban a nővéremmel lógsz akibe valószínűleg még mindig szerelmes vagy, legyél akkor vele.. Csak nem értem akkor engem miért kell hülyíteni.. - A hangom megremegett és nem tudtam uralkodni magamon, halk sírásban törtem ki.

-Bazdmeg, Marics.. - Mondta Milo sóhajtva.

-Takarodj már ki amúgy, ez a mi dolgunk. - Tolta ki Milot és becsapta az ajtót, én csak sírtam mint egy óvodás. Azt hiszem nagyon bele szerettem Petibe. - Nem vagyok szerelmes Andiba csak hiányzik, néha jó vele lógni..

-És belém szerelmes vagy? - Néztem rá miután letöröltem könnyeim.

-Azt hiszem, igen. - Vágta rá egyből. Mintha gyomorszájon vágtak volna.