A nevem Tóth Hanna, igen a nővérem Tóth Andi. Az ő pasija Marics Peti, illetve az is meg nem is. Bonyolult a kapcsolatuk, én most fogok érettségizni szóval a sulira koncentrálok. Azért néha beszélgetünk Petivel titokban, kellemetlennek érzem, hogy A...
-Végül is itt lehet lerakni ilyen fűszőnyeget az egészre és akkor legalább az érzet meg lesz. - Néztem ki a nagy erkélyre.
-Megoldjuk. - Nézett ki Peti is. - Akkor ezt szeretnéd?
-Nekem az előző is tetszett. - Nevettem halkan. - Bár itt nagyobb az erkély.
-Szerintem is. - Ölelte át a derekamat Peti. - Akkor legyen ez. - Nézett rám.
-Jó. - Mosolyogva csókoltam meg őt, viszonozta csókomat.
-Na sikerült eldönteniük? - Jött ki utánunk az ingatlanos.
-Igen, ez lesz.
Nézett rá Peti és bement vele elintézni a dolgokat, én kifelé néztem az erkélyen, ez a lakás a harmadik emeleten van. Felettünk már csak egy emelet van és ez a lakás is középen van, ezt csak nem gyújtja fel senki. Azóta elég sok fejlemény van az ügyben, Andi és Kevin is felfüggesztett börtön büntetést kaptak emberölési kísérlet miatt. Mivel nem ők voltak ezért enyhébb a büntetés de a srác aki ott volt ő 25 évet kapott. Visszanézve az életemre az utóbbi három év kritikus volt, sosem történt még velem ennyi minden mint mióta Petivel vagyok. De nem bánok semmit. Hiszek abban, hogy minden okkal történik.
-Minden rendben? - Ölelt át hátulról Peti.
-Persze, csak elmélkedtem. - Mosolyodtam el halványan.
-Min? - Puszilta meg a nyakamat és állát a vállamra tette.
-Az életünkön. - Nevettem halkan. - Hogy mennyi minden történt a három év alatt.. - Fordultam felé.
-Hát, nem volt unalmas. - Nevetve ölelte át a derekamat.
-Most már lehetne egy kicsit unalmas. - Öleltem át a nyakát.
-Itt majd az lesz. - Mosolygott rám.
-Remélem. - Döntöttem a homlokomat az övének.
***
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
/ kép forrása: pinterest /
-Ez olyan Hannás! - Mosolygott Niki ahogy kijött a teraszra ő is.
-Van grill is! - Mondta Eddy egyből. - Menjünk le és vegyünk húst, Péter! - Nézett Petire.
-Képzeld, van. - Nevetett. - Nem gondolod, hogy úgy áthívunk titeket, hogy nem próbáljuk ki a grillt? - Nézett Eddyre, összepacsiztak.
-Na most lefoglalják magukat! - Nevetve ültem le az egyik kanapéra. - Ezeket mi csináltuk Petivel! - Mutattam Nikinek a raklapokat.
-Tök jó lett! - Ült le mosolyogva, már egész gömbölyű volt a pocakja.
-Hogy érzed magad? - Tettem a kezemet a pocakjára mosolyogva.
-Fáj a derekam. - Nevetett halkan. - Ezen kívül szerencsére minden rendben!
-Örülök! - Mosolyogtam rá. - Na megyek is, te maradj csak! - Nevettem ahogy a bébi őrben hallottam, hogy Milla felsír.
-Okés! - Mosolygott, én bementem az erkélyről és a kis szobába mentem de Peti már ott volt és ölelgette a kis lányunkat. - Két percig sem hagytad sírni. - Nevettem.
-Nem is fogom, egy percig sem! - Puszilgatta Millát aki szipogott halkan de láthatóan jól elvolt az apja karjaiban.
-De ezt már megbeszéltük, hogy nem rohanunk egyből. - Néztem Petire.
-Nem fogom hagyni, hogy sírjon. - Nézett rám ő is.
-Elfogod kapatni. - Nevettem.
-Nem baj! - Nevetett.
-Meg lesz ennek a böjtje, Marics! - Nevetve mentem ki a szobából.
-Apának hercegnője! - Jött ki utánam. - Egy percig se hagylak sírni, nem csalódsz bennem édesem! - Mosolygott Millára.
-Ettől félek én is. - Nevettem. - Aztán majd, ha velünk akar minden este aludni te meg kanos leszel akkor leszünk bajban. - Mosolyogtam rá, Peti összeráncolta a szemöldökét.
-Na jó, ez nem hangzik már olyan jól. - Nevetett.
-Ugye? - Nevetve mentem vissza Nikihez.
-Akkor át is adom anyának. - Nevetve nyomta az ölembe a gyereket Peti majd visszament Eddyhez a konyhába.
-Na ennyit apa hercegnőjéről. - Nevetve öleltem magamhoz Millát.
-Eddy azóta sem kérte meg a kezem. - Hajolt hozzám közelebb Niki.
-Lehet megakarja várni a babát. - Néztem rá.
-Megtaláltam a gyűrűt az egyik táskájában, de ez egy másik.. - Nézett rám.
-Biztosan megfogja, ne aggódj! - Legyintettem mosolyogva.
-Annyira bánom, hogy elsőre nemet mondtam.. - Sóhajtott halkan.
-Hanna! - Kiabált Peti bentről.
-Jövök mindjárt, megint! - Nevetve álltam fel Niki mellől. - Mi az? - Mentem be, megtorpantam ahogy megláttam a szüleimet az ajtóban, Peti rám nézett beszívott ajkakkal.
-Szervusz, kis lányom.. - Mondta anya.
-Sziasztok. - Néztem rájuk. - Minek köszönhetjük a látogatásotokat?
-Hallottuk ami volt. - Nézett rám apa. - Sajnáljuk Andi nevében is, nem így akarta csak....
-Komolyan? - Nevetve vágtam apa szavába. - Kis híján meghaltunk és ti még mindig Andit véditek? - Nevettem. - Ez.. Ez egészen elképesztő. - Néztem anyám szemébe.
-Had fejezze be apád.. - Mondta anya sóhajtva.
-Szóval, hogy mivel ez történt arra gondoltunk, hogy adunk nektek 20 milliót, hogy fedezzük a károkat.. - Mondta apa.
-A kár nagyjából 200 millió, ha mindent bele veszünk. - Mondta Peti, felnevettem.
-Nem kell a pénzetek, adjátok a kis Andikának.. - Öleltem Millát közben. - Rá sem néztek az unokátokra.. - Könnyeim gyűltek. - Szégyelljétek magatokat és húzzatok a francba mindketten, ti már nem vagytok a családom..
-Átutaljuk majd a pénzt. - Nézett apa Petire.
-Nem kell, nem kell a kibaszott pénzetek! - Emeltem fel a hangomat, Niki közben bejött és a hátamat simogatta. - Andit megvehetitek, de engem nem.. - Mondtam elgyengülve, mintha kiment volna belőlem az erő. Peti oda jött hozzám és elvette tőlem Millát. - Húzzatok el! - Mentem az ajtóhoz és kitoltam a szüleim, rájuk csaptam az ajtót és zokogva csúsztam le a tövébe.
-Kurva életbe.. - Sóhajtott Peti. - Vedd el, Eddy. - Mondta neki majd kicsit később oda jött hozzám, magához ölelt szorosan miután leguggolt mellém. Soha többet nem akarom látni a szüleimet és a nővéremet sem.
