A nővérem pasija || Marics Peti FF. || Befejezett

VI. Fejezet - Megfogsz fizetni érte..

Nyújtóztam egy hatalmasat és fel ültem az ágyban amikor felkeltem, a digitális órára néztem az éjjeli szekrényen. 13:34. Kimásztam az ágyból és a mamuszomba bújtam, felvettem a köntösömet a pizsimre és kimentem a hálóból. Hallottam lentről beszélgetést és nevetgélést, lementem a lépcsőn és a fiúk pókereztek.

-Jó reggelt. - Nevettem.

-Áh, drága feleségem! - Nevetve szívott Peti a szivarba majd letette és fel állt, eléggé oldalra húzott a járása.

-Előszedted apád szilva pálinkáját? - Nevettem ahogy Bruno éppen úgy töltött belőle, hogy a fele az asztalra folyt.

-Igen. - Támaszkodott a falnak mosolyogva. - De nem vagyunk részegek. - Mosolygott rám, annyira csillogtak a szemei mint még soha.

-Aludtatok valamit? - Nevettem és Milora néztem aki az esküvői torta maradékát ette a fejét támasztva.

-Majd alszunk. - Legyintett nevetve. - Te pihentél? - Mosolygott rám Peti.

-Igen! - Mosolyogtam rá. - De most már nektek is kéne. - Néztem a többiekre is. - Nem lesz ennek jó vége! - Nevettem ahogy Milo és Bruno koccintottak majd lehúzták a pálinkát.

-Nyugi, bébi! - Nevetett Peti. - Kézben tartom a dolgokat! - Mosolygott.

-Ma el kell mennem ultrahangra. - Néztem rá. - Hamarosan indulok, csak szólók!

-Elmegyek veled! - Csuklott egyet.

-Hát, így biztos nem.. - Nevettem és megpusziltam az arcát. - Inkább feküdjetek le aludni. - Néztem körbe.

-Talán jó ötlet ez! - Nevetett Peti és a fenekemre csapott ahogy a lépcső felé mentem, majdnem elvesztette egyensúlyát de megkapaszkodott nehezen a korlátban röhögve.

-Ez lesz a legjobb ötlet! - Nevettem.

***

Egy kicsit késtem az ultra hangról mert megvártam még Petiék végre lefekszenek aludni, nehezen tudtam őket meggyőzni de végül sikerült. Ahogy kijöttem a klinikáról esett az eső, még jó, hogy nem tegnap. Nagyot sóhajtottam ahogy megláttam Kevin Mercijét. A kocsihoz mentem és bekopogtam az ablakon, lehúzta halvány mosollyal.

-Te követtél? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nyilván nem mást várok. - Nevetve nézett rám.

-Mi lenne, ha nem követnél? - Sóhajtottam, a kapucnimat felhúztam mert egyre jobban esett az eső.

-Szállj be. - Nézett a szemembe.

-Köszi, nem. - Indultam el gyalog, beindította a kocsit és gurult mellettem.

-Szállj már be, Hanna.. - Sóhajtott. - Azért megérdemlem, hogy megmagyarázd..

-Mit kéne? - Nevettem. - Nekem nem kell magyarázkodnom..

-Szállj már be! - Sóhajtott ismét, sóhajtva álltam meg mert a hülye eső már szinte szakadt. Beültem a kocsiba.

-Peti kurvára ki lesz, ha ezt megtudja.. - Csatoltam be magam, rá se néztem Kevinre.

-Csak bocsánatot akartam kérni igazából, a tegnap miatt.. - Indult el közben.

-Botrányosan viselkedtél. - Néztem rá. - És most már mindenki tudja, hogy lefeküdtünk..

-Miért ciki? - Nevetett és megállt a pirosnál.

-Nem tartozik senkire az, hogy mi lefeküdtünk egymással. - Vontam fel a szemöldökömet. - És főleg nem az esküvőm kellős közepén kellett volna ezt kikiáltanod, Kevin!