Hawkinsi krónikák

Chapter Five

Másnap (szombaton) délelőtt volt Will Byers temetése. Az utolsók között érkeztem meg, és a leghátsó sorban álltam, hogy még véletlenül se kérdezze meg senki mit keresek ott...

Nancy is csak akkor vett észre mikor vége lett. Mondott valamit az anyukájának, majd elindult felém. Nyílván kitalált valami hazugságot amiért velem kell maradnia ahelyett, hogy haza menne...

- Gyere! Elmondok pár dolgot míg Johnatan nem csatlakozik hozzánk... - hadarta a lány mikor odaért hozzám, és közben belém karolt. Szokatlan volt számomra a dolog (mármint, hogy belém karolt...), de nem ellenelkeztem...

Miközben a parkoló felé sétáltunk beszélni kezdett...

Elmésélte, hogy Johnatan anyja Joyce is látta azt a valamit amit ő, és a fényképrészlet felnagyított verzióját is megmutatta.

Elmondta, hogy Joyce elvileg halotta a kisfia hangját a falból és, hogy a nő szerint Will még él annak ellenére is, hogy most temettük el...
Meg, hogy Missis Byers állítása szerint, a falból ahonnan a fia hangját halotta, bújt ki az a valami amit Nancy is látott, és ami ott volt a fotón is...

A Wheeler lány meg Johnatan pedig mindent összevetve végül arra a következtetésre jutottak, hogy Willt és Barbot is ugyanaz a valami hurcolta el és, hogy remélhetőleg még mindketten életben vannak...

Óriási őrültségnek hangzott az egész!

De mégis mennyi az esély rá, hogy Johnatan anyja és Nancy ugyanazt a téveszmét lássák szinte teljesen egyszerre...???

Ráadásul ott volt az orrom előtt az a fura fotó is, amin tényleg egy emberszerű arcnélküli valami volt látható...

Ezért hát bármekkora őrültségnek is tűnt úgydöntötten továbbra is hiszek Nancynek és segítek neki a dolog végére járni. Nancy nagyon örült ennek...

Pár perc múlva csatlakozott hozzánk Johnatan és mindhárman beültünk anyukám kocsijába. A Wheeler lány és én előre, a fiú hátra...

Johnatan nem kertelt. Rögtön a közepébe csapott. Valószínűleg Nancy mondta neki, hogy befog avatni és azt látván, hogy még mindig ott vagyok elkönyvelte, hogy én is benne vagyok a "buliban"...

- Tudjuk, hogy ezeken a helyeken bukkant fel. Igaz? - kérdezte, miközben előre hajolt a két ülés között egy kezében lévő gyűrött térképpel. Amit kitudja mikor vett elő...

A térképen három hely volt megjelölve piros X-el.

- Az ott... - mutatott az egyik X-re Nancy.

- Steve háza. Az erdő, ahol megtalálták Will bicaját. És a mi házunk. - vágott közbe a fiú az X-eket jelölő helyeket sorolva.

- Közel vannak... - jegyeztem meg elgondolkozva.

- Igen. Pontosan. - bólintott Johnatan egyetértően. - 2 kilóméteres körzeten belül. Szóval bármilyen lényről is van szó... Nem megy el messzire! - jelentette ki határozottan.

- Körül akarsz nézni ott? - kérdezte Nancy. Nyílván a 2 km-es körzetre utalva...

- Talán semmit sem találunk... - csóválta meg a fejét a fiú.

- Én találtam valamit. - jegyezte meg Nancy magabiztosan. Méghozzá egy ijesztő arcnélküli valamit tettem hozzá gondolatban...

- És hogyha tényleg megtaláljuk ezt a..., ezt a valamit? Mit csinálunk? - kérdeztem tőlük aggódva. Hiszen puszta kézzel mégsem szállhattunk szembe egy ilyen micsodával...