Az előző este történtek kettős érzéseket váltottak ki belőlem. Az, hogy rádöbbentünk, hogy az általunk lefordított orosz titkosított üzenet valószínűleg az államokban hangzott el...
Sőt Dustin feltételezései szerint talán éppen itt Hawkinsban...
Természetesen "felcsigázott", de borzasztóan meg is ijesztett.
Mert ha esetleg bebizonyosodik, hogy a fürtöskének igaza van...
Akkor mi lesz?
Fejest ugrunk egy újabb életveszélyes kalandba???
Nem volt még elég abból az elmúlt két évben?
Dehogynem!
Másrészről viszont...
Képesek lennénk annyiban hagyni vajon a dolgot?
Nem hiszem...
Szóval...
Basszus!
🔶
- Lexi! Lexi! Hahó! Jelen vagy még? - térített vissza hirtelen Robin hangja a zavaros gondolataim közül a valóságba.
- Mi? Ja! Persze! - feleltem nem túl meggyőzően, miközben rá néztem. - Csak a kódon töprengek... - tettem még hozzá egy apró vállrándítással, majd az előttem lévő papírra mutattam. Amin természetesen a tegnap lefordított szöveg volt...
A Buckley lány elnézően rám mosolygott az Árbóc és gombóc két helyiségét összekötő kis ablakon keresztül...
- Aggódsz, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy tényleg valami komolyba botlottunk igaz?
- kérdezte.- Te talán nem? - kérdeztem vissza kíváncsian válasz adás helyett. Robin válaszra nyitotta a száját...
De még mielőtt bármit is mondhatott volna...
Csillingelni kezdett a pulton lévő vevőszolgálati csengő...
- Talán aggódnék, ha lenne rá időm! - forgatta meg a szemét morogva a hang hallatán. Majd azzal a lendülettel be is húzta az ablakot...
És ismét magamra hagyott.
Már megsem lepett a dolog...
Azóta ez ment, hogy Dustin és én megérkeztünk nagyjából egy órával ezelőtt.
A fürtöske elrángatta Stevet "kémkedni" a plázában gonosz szovjetek után...
Engem meg Robint pedig azzal bízott meg, hogy próbáljuk megfejteni a titkosított üzenetet míg ők tevékenykednek.
Amivel nem is lett volna probléma...
Ha az átlagosnál nem lett volna ma valamiért sokkal több vendég a fagyizóban.
De így...
KAMU SEDANG MEMBACA
Hawkinsi krónikák
Fiksi Penggemar- Lex... - szólalt meg halkan Steve. - Hm? - Soha többet ne titkold el előlem, ha valami életveszélyesbe keveredsz, rendben? - kérdezte lágy, mégis követelödző hangon. Felfelé fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát... A holdfény bevilágította...