- Lex... - szólalt meg halkan Steve.
- Hm?
- Soha többet ne titkold el előlem, ha valami életveszélyesbe keveredsz, rendben? - kérdezte lágy, mégis követelödző hangon. Felfelé fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát...
A holdfény bevilágította...
Tizi olyan hangosan kiabált fájdalmában, hogy a pláza egész épülete zenegett bele...
- Az meg micsoda? Mi mozog benne? - kérdezte kétségbeesetten Erica, miközben mind a vergődő lány lábára meredtünk.
- Mi a fene történt vele? - vontam kérdőre a többieket. Elsősorban a velem szemközt térdelő Johnatanhoz és Nancyhez intézve a szavaimat...
- Beszéltessétek nem ájulhat el! - tért ki a válasz adás elől az idősebbik Byers fiú, miközben a szemembe nézett. Aztán minden további szó nélkül felpattant, és elrohant valahová...
Baszki!
- Jólvan prücsök! Szorítsd a kezem! Itt vagyok! Figyelj a hangomra oké? - motyogtam az ölemben tartott kamaszlánynak remegő hangon. Miközben Mike szintén motyogott neki valamit az arcát simogatva...
De Tizi persze nem igazán tudott figyelni ránk...
Csak továbbra is vergődött, és kiabált fájdalmában.
Majdnem beleszakadt a szívem a látványba!
De fogalmam sem volt, hogy segíthetnék neki...
- Lélegezz! Lélegezz! - mondogatta neki Mike kétségbeesetten, miközben tovább simogatta az arcát.
- Olyasmit kell neki mondani, ami eletereli a figyelmét! - mordult fel Max ingerülten. De se ő maga, se más nem tudott mondani semmit...
Csak bámultunk egymásra tanácstalanul...
- Oké! Hé figyelj kislány! Ez nem is annyira durva! - kezdett próbálkozni Robin a szokásos hebrencs stílusában, miközben letérdelt mellém. - Volt egy kapus a csapatomban. Beth Wheitfeuer. Rácsusztak a lábára, és egy csont átfúrta a térdét. Kiállt vagy 15 centi! Őrület volt, mert...
- Robin! Ez nem jó! Ez nem segít! - szakította félbe ingerülten a lányt Steve, miközben finoman arrébb húzta tőlem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Nem? - pillantott felém a lány kérdőn. Mire én gyorsan megráztam a fejem... - Akkor bocsánat... - motyogta bűntudatosan. Majd gyorsan arrébb mászott, és hagyta, hogy Steve átvegye a helyét melettem...
- Oké! Jólvan! Itt vagyok! - érkezett vissza közben Johnatan. ( Gummikesztyű volt rajta, és egy fakanalat meg egy kést is hozott magával...) - Jólvan Tizi! Ez most pokolian fog fájni érted? - nézett az ölemben fekvő lány szemébe, miközben letérdelt a lábához.
- Értem... - motyogta Tizi, aki már így is zokogott a fájdalomtól.
- Johnatan légy nagyon óvatos! Ha túl durva vagy tönkre teszed a lábában az összes izmot! - vetettem oda a fiúnak ingerülten, mikor összeállt a fejemben, hogy mire is készül.
- Rendben. - bólintott a szemembe nézve. Majd újra Tizihez kezdett beszélni.... - Nem szabad megmozdulnod! És erre most harapj rá ! - utasította, miközben keresztbe a szájába nyomta a fakanalat.
