Hawkinsi krónikák

Chapter Seven

Miután nagynehezen elrángattuk a két bedrogozott "jómadarat" a raktárba, ahol az indulásra kész kis járművünket hagytuk...

Ráparancsoltam Dustinra, hogy szálljon be velük a kisautó rakodóterébe, és tartsa féken őket, amíg oda nem érünk a lifthez.

És bár csak pár szó jutott előre hozzám tőlük, miközben őrült módjára végigszáguldottam a hosszú folyosón...

Azt azért nem volt nehéz megállapítani, hogy a kamasznak nem volt könnyű dolga.

Robin és Steve ugyanis borzasztóan "be voltak állva"!

- Megjöttünk! Kiszállás! - kiáltottam el magam, mikor végül lefékezten a lift előtt.

Majd szó szerint kiugrottam a járművünkből, és hátra rohantam, hogy kinyissam a hátulján lévő kétszárnyú ajtót...

- Gyerünk! Gyerünk! Kifelé! - lökdöste kifelé türelmetlenül a raktérből Dustin Steveket.

- Jó! Jó!

- Megyünk már! Megyünk!

Morgolódtak kórusban, miközben kikászálódtak...

- Dustin a liftet! - utasítottam a fürtöskét sietve. Mire ő egyből a liftajtóhoz rohant...

És a lopott mágneskártyát az elekronikus zárba tolva kinyitotta azt. Aztán közös erővel szó szerint berángattuk a liftbe Robinékat...

- Gyerünk Henderson vigyél ki minket! - adtam ki az újabb utasítást a fiúnak. Ő pedig szó nélkül engedelmeskedett...

És néhány gombnyomással elindította a liftet felfelé.

- Olyanok, mint a részegek! - jegyezte meg Erica a fejét csóválva, mikor Steve és Robin neki állt játszadozni egy kézi áruszállítókocsival.

- Vajon mit adhattak be nekik? - kérdezte tőlem Dustin kíváncsian.

- Fogalmam sincs, de remélem nem lesz tőle maradandó bajuk... - feleltem elmélázva, miközben azt néztem ahogy Steve egy meglehetősen béna szörfös módjára egyensúlyozik a liftben ide-oda guruló kerekes kis szállítóeszközön.

- Nézd Lex! Tök profi vagyok! - vigyorgott rám a Harrington fiú szélesen.

Aztán a következő pillanatban elvesztette az egyensúlyát, és pofára esett...

- Szép esés! - nevetett rajta Robin hangosan.

- Jesszus! - sóhajtottam fel a jeleneten, majd odaléptem Stevehez, aki közben már a hátára fordult és a Buckley lányhoz hasonlóan nevetni kezdett. - Jól vagy? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben leguggoltam mellé.

- Tüzel a homloka... - jegyezte meg Dustin, aki időközben gyorsan mellém térdelt, és most épp Steve fejét tapogatta.

- Dehogy tüzel! - lökte el magától a kamaszfiú kezét Steve. Mire Dustin most a szemét kezdte el piszkálni és "tanulmányozni"...