A rendőr, aki üldözőbe vett minket nagyjából 5 perc után teljesen lemaradt tőlünk , aztán fel is adta. De mi csak futottunk tovább...
Egy idő után észrevettem, hogy Tommy, aki legelől futott célirányosan tart valahová. Hamar ki is derült, hogy hová...
A Hagan fiú lelasított, aztán meg is állt a Fair Mart nevű kis vegyesbolt parkolójában. Amiben ott parkolt Steve autója...
Carol is ott volt már az autónak támaszkodva. Nicole azonban úgytűnt lelépett...
Steve és én is lelasítottunk, majd megálltunk. Csak ekkor engedtük el egymás kezét...
- Hogy az a jó büdös kurva élet Harrington! Neked teljesen elment az eszed! - csattantam rá a barátomra. Mikor már újra levegőhöz jutottam a hosszadalmas futás után...
- Jé! Steve hugicájának, hogy kinyílt a csipája! - jegyezte meg meglepetten Tommy.
- Na te meg aztán megse szólalj Hagan!
- fordultam a fiú felé ingerülten. - Inkább fogd Carolt, és menjetek be a boltba egy doboz fájdalomcsillapítóért meg valami hidegért!- Jesszus, de be vagy zsongva! Ugye nem fogsz engem is lerúgni? - tette maga elé a kezét Tommy védekezően.
- Csak menjetek már! - csattantam rá türelmetlenül. Mire végre megfordultak és elmentek... - Ülj fel! - toltam Stevet a kocsija csomagtartója felé. Felült... - Hol van az elsősegély doboz? - kérdeztem tőle élesen.
Bármennyire is dühös voltam rá, elakartam látni a sebeit...- Kesztyűtartó... - felelte az orra alatt motyogva. Rám sem mert nézni...
- Slusszkulcs! - kértem minden udvariasságot mellőzve. Odaadta...
Eltrappoltam. Kinyitottam az autót, kihalásztam az elsősegély dobozt a kesztyűtartóból, majd visszatrappoltam hozzá.
Leraktam a dobozt a fiú mellé a csomagtartóra, kinyitottam, és kivettem belőle pár gézlapot meg a fertőtlenítő folyadékot.
- Nézz rám! - utasítottam szigorúan, miután ráöntöttem a fertőtlenítőt a gézlapokra. Nem nézett... - Azt mondtam nézz rám Steve Harrington! - nyúltam be az álla alá, és erőszakkal kényszerítettem, hogy megemlje a fejét.
- Áúú! - sopánkodott a fiú. Nyílván fájt neki a dolog...
- Megérdemelted! - mordultam rá morcosan, majd törölgetni kezdtem az arcát az egyik fertőtlenítős gézlappal.
- Áúúú... Ez kibaszottul csíp... - sziszegett.
- Kibaszottul meg érdemled ezt is...
- morogtam, miközben minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy ne nézzek bele a szemébe, miközben ápolgatom. Tudtam, hogyha belenézek, akkor rázúdítom az összes haragomat, amit jelenleg érzek iránta...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Hawkinsi krónikák
Hayran Kurgu- Lex... - szólalt meg halkan Steve. - Hm? - Soha többet ne titkold el előlem, ha valami életveszélyesbe keveredsz, rendben? - kérdezte lágy, mégis követelödző hangon. Felfelé fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát... A holdfény bevilágította...