A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

7.rész

Annyira ideges voltam mikor leszálltam a metróról, hogy majdnem kidobtam a taccsot. Nem tudtam mi fogad majd a szalonban és ettől még jobban elfogott a pánik. Akartam Jay-el találkozni és nem is. Ez a kettősség egész éjjel ébren tartott, alig aludtam. Ahogy egyre közelebb értem az épülethez rezgett a zsebemben a telefon, gyorsan elővettem és megnéztem.

Elliot: Ne haragudj dugóba kerültem kicsit késni fogok. Sietek!

Remek! Most mi a jó fenét csináljak? Várják itt kint vagy menjek be? Ahh a fenébe is nem lehetek ilyen beszari.

Amint benyitottam Tina azonnal rám köszönt.
-Szia! Elliot még nincs itt de az előbb írt, hogy siet de a dugóban ül. Addig bekísérlek a fiúk rajz szobájába, ott szoktak pihenni és rajzolni mikor éppen nincs náluk vendég. Hozhatok esetleg valamit inni ameddig vársz?-kérdezte tőlem és megkerülte a pultot.
-Szia! Igen tudom nekem is írt egy üzenet! Egy kis víz talán jól esne köszönöm.-próbáltam mosolyogni de a szívem majd kiugrott a helyéről, gyorsan körbe pillantottam az előtérben. Nincs is itt vagy vannak nála éppen, csak lélegezz.
-Máris hozom. Addig nyugodtan menj csak előre. A boxok végén van a szoba balra jobbra pedig a mosdó ha esetleg szükség lenne rá.-bólintottam majd elindultam hátra. Elhaladva a boxok mellett senkit nem láttam bent se vendéget se Jay-t. Hangosan fellélegeztem de kár volt mert amint kinyitottam a szoba ajtaját Jay ült az egyik asztal mögött és éppen rajzolt. Tekintetét rám emelte és a szája mosolyra görbült.
-Szia! Gyere be nyugodtan nem harapok ígérem.-ebben nem voltam olyan biztos. Mielőtt beljebb mehettem volna Tina jelent meg a hátam mögött a kért vízzel, amint átvettem tőle az üveget vissza is ment előre a helyére.
Lassan sétáltam be a szobába és amíg le nem ültem a kanapéra végig magamon éreztem Jay tekintetét.
-Szóval nem is köszönsz már nekem. Valamivel megbántottalak volna?-mi? Basszus annyira befeszültem tőle, hogy még köszönni is elfelejtettem.
-Nem dehogy. Ne haragudj csak..-de képtelen voltam befejezni a mondatot inkább gyorsan lesütöttem a szemem és a padlót kezdtem el bámulni. Mit is mondott Miller? Legyek természetes és magamat adjam? Könnyű azt mondani pff...
Hirtelen megéreztem, ahogy besüpped mellettem a kanapé. A szívem majd kiugrott a helyéről. A gyomrom görcsben, éreztem hogy izzadok és hevesen zihálok. Muszáj lenyugodnom mert baj lesz.
-Sshh semmi baj Freya. Nézz rám kérlek.-megráztam a fejem és továbbra is a padlót bámultam.
-Próbálj megnyugodni kérlek. Igyál egy kis vizet.-de amint kimondta már vette is ki a kezemből az üveget és letekerte a kupakot majd vissza adta a kezembe. Nagyot kortyoltam a vízből ami igazán jól esett és talán egy kicsit segített is. Felnéztem Jay-re és láttam rajta, hogy aggódik és tanácstalan mert nem tudja, hogy segítsen.
Tiszta hülyét csinálok magamból előtte, úgy viselkedek mint valami idétlen kis csitri. Tisztában voltam ezzel de mégis képtelen voltam elengedni magam a közelében. Még a kommunikáció se ment vele egy szobában.
-Jobb egy kicsit? Elmondod mi a baj?-nézett rám kérdő tekintettel.
-T..Te!-ennyit tudtam mondani de máris megbántam a szavaim mert nem úgy értettem, a picsába.
-Én? Ezt, hogy érted?-nem válaszoltam mert egy hang se jött ki a torkomon. Tudtam, hogy megbántottam. Néztem ahogy felkel mellőlem az asztalhoz lép. Különböző papírokat, mappákat vesz a kezébe meg ceruzákat és ajtó felé vette az irányt. A francba nem akarom, hogy így menjen el megbántva, idegesen és zavartan. Csinálj már valamit Freya, vagy legalább mondj valamit.
-Jay! Várj, kérlek.-felálltam és elé léptem. Egy árva szót nem szólt, a szemeit rám emelte és várt. Nem érdemli meg, hogy így viselkedjek vele, de képtelen vagyok 2 értelmes mondanál többet mondani neki. Hacsak...
-Kérlek ne menj el. Csak...csak ülj le és adj egy percet oké?-gyorsan a táskámhoz léptem és elővettem a telefonom. Fél szemmel meg láttam, ahogy Jay lerak mindent az asztalhoz és leül a kanapéra. Elkezdtem pötyögni a telefonomon.

Én: Annyira sajnálom, hogy ennyire furcsán viselkedem. Nem akartalak megbántani az előbb de a közeledben képtelen vagyok elengedni magam, zavarba hozol és attól félek, hogy össze vissza fogok fecsegni. Tudom szánalmas vagyok és a viselkedésem is az de feszült vagyok.

Elküldöm az üzenetet neki és várok. Előhúzza a zsebéből a telefonját és összehúzott szemöldökkel néz rám. Majd rá pillant a telefonjára és olvasni kezd.