A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

31.rész

Próbáltam kinyitni a szemem de annyira erős volt a fény, inkább csak hunyorogtam. Semmit nem láttam tisztán, abban biztos voltam, hogy valami szobában vagyok. Gépek csipogását hallottam, majd két férfi halk beszélgetését.
-Nyugodjon meg, minden rendben volt a műtét során. Újra ellenőriztem a hölgy értékeit semmi ok a pánikra. Minden a megfelelő, így a nap folyamán levisszük az őrzőből egy szobába. Ott már bárki meglátogathatja. A mély altatásból is felébresszük, ami azt illeti a nővér már reggel nem adott be neki újabb dózist így bármikor magához térhet.-műtét? Szóval megműtöttek és sikeres volt a beavatkozás ez jó hír. Jesszus akkor ez azt jelenti Miller kifizette azt a rengeteg pénzt. Sose fogom tudni neki ezt meghálálni.
-Köszönöm Doktor Úr! Mindent köszönünk.-ez Miller végig itt volt velem. Annyira hálás vagyok, hogy ilyen barátom van mint ő.
A szemem még mindig nem tudom kinyitni de egy halk nyöszörgés azért csak kijön a számon így Miller egyből ott terem mellettem és megfogja a kezem.
-Istenem Freya, jól megijesztettél bennünket. Soha többet ne csinálj ilyet megértetted?!-próbálok válaszolni de annyira kíván száradva a szám, hogy csak annyit tudok kinyögni, hogy "víz".
Miller azonnal odaemel a számhoz egy poharat és próbál megitatni vele, kisebb nagyobb sikerrel. De érzem máris sokkal jobb.
-Elhúznád a függönyt? Bántja a szememet a fény.-elereszti a kezem, hallom a lépteit majd újra próbálkozom hátha most sikerül végre kinyitnom a szemem. Lassan de végre látok, bár kicsit homályosan de ez is jobb mint a semmi. Miller visszajön mellém és leül az ágy melletti székre.
-Hogy érzed magad? Fáj valahol?-megrázom a fejem, tényleg nem fáj semmim.
Ránk telepszik a csend, valamit nem mond el nekem. Rossz érzés fog el, félve teszem fel a kérdést de tudnom kell.
-Jay, hogy fogadta? Bár sejtem, mivel nincs itt veled. Nagyon kiakadt ugye?-Miller bólint egyet és megfogja a kezem.
-Az elején tényleg nem értette mi történik, nagyon megijedt Freya. Amint beértünk a kórházba téged elvittek megvizsgálni, mi pedig kint vártunk a váróban. Mindent elmondtam neki. Kiakadt. Előbb magát, aztán engem, majd mindenki mást hibáztatott. Szörnyen érezte magát. Mikor visszajött az orvos, hogy műteni kell akkor teljesen elszállt az agya. Elviharzott, de nem sokkal később felduzzadt piros szemekkel jött vissza. Azóta el se mozdul szinte a váróból, letusolni és átöltözni megy csak haza. Még az éjszakát is itt tölti. Sajnos nem engedik be mert nem hozzátartózod, engem is csak a meghatalmazásod miatt, amit nem olyan rég írtunk. Ez a fiú teljes szívből szeret téged, aggódott és féltett téged.-hallom a gépek hangosan csipognak, nem is lepődök meg rajta hiszen a szívem csak úgy kalapál. Szeret engem, fontos vagyok neki és a hazugságaim mellett még mindig akar engem. De ezek mellett még mindig úgy éreztem nem én vagyok neki a megfelelő lány. Hazudtam neki és megbántottam, szörnyű ember vagyok. Jay nem ezt érdemli.
-Hé kislány nyugodj meg. Szólok a nővérnek!-de mielőtt megtehette volna nyílt az ajtó és egy nő lépett be rajta.
-Uram kérem hagyja magára a hölgyet pihenésre van szüksége. Adok be egy enyhe nyugtatót most aludni fog egy pár órát.-ráztam a fejem, ahogy csak bírtam nem akartam aludni, Jayel kell beszélnem, őt akarom.
Miller mellém lépett megcsókolta a homlokom majd kilépett a szobából.
A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. Nem köthetem magamhoz, ki akarna egy beteg nőt. Bár igazából ez sem volt igaz hiszen a műtét sikeres volt. Kifogásokat kerestem, el kell őt engednem. Éreztem a nyugtató kezd hatni, lassan lecsukódtak a szemeim.

Mikor újra magamhoz tértem már egy másik szobában voltam, egyedül. Nem lógott annyi vezeték már belőlem se. Csak egy, a kézfejembe volt szúrva a tű és egy infúzió volt a végén. A mellkasomat nem láttam, vastag kötés fedte. Fájdalmam nem volt szerencsére, gondolom köszönhető az infúzióban lévő folyadéknak. Próbáltam kicsit feljebb ülni de sajnos egyedül nem ment. A telefonom vajon merre lehet? Írnék Millernek segítsen és hozzon valamit enni mert éhen veszek. Az ajtó nyitódására lettem figyelmes mikor megláttam a legjobb barátom az ajtóban, mosolyra húztam a szám. Mindig a legjobbkor van jó helyen.
-Bejöhetek?-kérdezte. Gyorsan bólintottam. Közelebb jött és leült az ágy szélére.
-Hogy érzed magad?
-Éhes vagyok! Meg szeretnék egy kicsit feljebb ülni, nagyon kényelmetlen így háton.-elővette a telefonját valamit pötyögött majd zsebre dugta.
-A kaját intéztem, de abban nem vagyok biztos, hogy mozoghatsz e! Megkérdezem a nővért, viszont Jay itt vár az ajtó előtt. Szeretne bejönni.-szeretném már látni, hiányzik. De amit mondani akarok neki az már kevésbé.
-Mond meg neki, hogy jöjjön be.-nehéz lesz, de túl kell ezen esnem. Miller rám nézett és látta a könnyeket a szememben. Ő tudta mire készülök, már ennyiből tisztában volt vele.
-Biztos ezt akarod?-bólintottam, meghoztam a döntésem. Nem csak miatta, magam miatt is.