A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

15.rész

Tökéletesre sikerült ez a szombat este. Mozi után Jay vissza vitt az egyetemre, de nekem semmi kedvem nem volt még a búcsúhoz, ezért megkértem sétáljunk egyet a Campus körül. Kézen fogva lépkedtünk egymás mellett, jó érzés volt Jay közelsége, túlságosan is jó. De éreztem rajta valami feszültséget amit sehova se tudtam rakni. Vajon megsértettem valamivel? Vagy mondtam volna valami olyat ami nem tetszett neki? Minél tovább rágódtam ezeken a kérdéseken, annál jobban kapott el engem is a félelem. Végül már nem bírtam tovább és megkértem üljünk le egy közeli padra. Muszáj tudnom ha meggondolta magát és nem akar már tőlem semmit. Nagy levegőt vettem és rákérdeztem.

-V..van valami baj? Mióta hazahoztál nagyon csendes vagy! Magadba fordultál és jár az agyad, látom ne is tagadd! Ha esetleg meggondoltad magad velem kapcsolatban s...semmi gond megértem, tényleg. Viszont most inkább visszasétálok, eléggé elfáradtam.-de mielőtt felállhattam volna ő megfogta a kezem és visszahúzott maga mellé.
-Te mégis miről beszélsz? Nem gondoltam meg magam. Kedvellek, nagyon kedvellek, nincs semmi bajom, vagyis van, de nem olyasmi amire te gondolsz. Jár az agyam ebben igazad van, de rajtad vagyis rajtunk. Basszus nem lehetek ilyen szerencsétlen!-ezt most nem értem. Mért lenne szerencsétlen, hiszen remekül éreztem magam ezt ő is tudta.
-Akkor mi a baj? Mért lennél szerencsétlen?-megfogja a kezem és rám néz.
-Mert órák óta azon agyalok, hogy kérjelek meg legyél a barátnőm! Hát ezért! Aztán meg azon gondolkozom te egyáltalán szeretnél e az lenni. Sose izgultam még így valami miatt. Annyira akarlak téged, minket, hogyha arra gondolok nemet mondanál mert még korainak tartanád abba belepusztulnék. Viszont igazad lenne, megígértem, hogy nem siettetlek de képtelen vagyok ehhez tartani magam. Hozzád akarok érni, megcsókolni, átölelni, simogatni és becézgetni akarlak.-Jay lehajtja a fejét, nem néz rám, pedig jobban tenné, mert akkor látná, hogy én is ezt akarom.
-Jay nézz rám, kérlek!-megrázza a fejét, nem mozdul. Legyen, ha ő ilyen őszinte hozzám akkor én is az leszek.
-Köszönöm az őszinteséged, nekem ez többet jelent bárminél. Igaz, nem régóta ismerjük egymást de ha most rám néznél látnád mennyire vágyom rád. Hülye lennék nemet mondani neked. Szívesen lennék a barátnőd, másra se vágyok.-rám kapja a tekintetét, megfogja a kezem és rám mosolyog. Ohh istenem azok a gödröcskék az arcán. Ki lenne képes neki bármikor is nemet mondani ha így mosolyog az emberre.
-Most csak álmodom ugye? Tényleg azt mondtad lennél a barátnőm?-bólintok de mielőtt bármit is mondhatnék magához ölel majd megcsókol. Hihetetlen ez a csók, más mint a többi volt, szenvedélyes, vad, vággyal teli, sose akarom abba hagyni. Akarom őt, ez nem kérdés. Elkap a hév, egy gyors mozdulattal az ölébe ülök. Meglepődött mert a csókot is abbahagyta, de én nem akarom, hogy abbahagyja. Újra felé hajolok és megcsókolom. Basszus, nem elég, hogy ennyire édes még ez a piercing is ingerel. Megfogja a csípőmet, még közelebb húz magához. Ahogy megérzem a merevedését a szájába nyögök. Simogatni kezdi a combom, az oldalam, a karomat. Azt érzem mindenhol ott a keze és imádom.
Egyszer csak a távolból meghallunk egy hangot mire mindketten szétrebbenünk.
-Menjetek szobára!
Egymásra nézünk és hangosan felnevetünk. Jay belefúrja a fejét a nyakamba, de még mindig hallom a kacagását.
-Igaza van kicsim! Elkapott minket a hév. Gyere vissza kísérlek a kollégiumhoz.-megemeli a csípőm és segít leszállni róla. Megfogom a kezét mert én nem akarok menni.
-Nem akarok még bemenni vagy aludni vagy elszakadni tőled.-makacsolom meg magam. Olyan vagyok mint valami hisztis kislány.
-Én se szívesen hagylak magadra, elhiheted nekem. Veled akarok lenni, ebben sose kételkedj rendben? De fáradt vagy látom rajtad és rám is rám férne egy alvás.-bólintok mert igaza van, fáradt vagyok ő meg ma korán kelt a vendége miatt. Nem lehetek önző.
-Rendben, menjünk.
Kézen fogva elindulunk vissza. Jay kocsijához érve elfog a szomorúság, nem akarok bemenni.
-Ne légy szomorú, hallod?! Csodás napunk volt nem? Holnap is láthatlak?-bólintok majd a nyakába ugrok. Megcsókol én meg a lábam a dereka köré fonom. Elmélyítem a csókot mert éreznem kell őt. Jay hangosan felnyög, kezét a fenekem alá teszi így tartva meg a súlyom. Pár percig még heves csók csatát vívunk egymással aztán Jay lerak a földre.
-Mennem kell! Álmodj szépeket! Holnap hívlak, rendben?-tűr egy hajtincset a fülem mögé.
-Akkor holnap! Jó éjszakát!-gyors csókot lehelek a szájára és elindulok az épület felé. Az ajtóhoz érve hátra nézek de ő még mindig a kocsinál áll. Arra vár, hogy bemenjek, intek neki majd belépek az ajtón.

Lehet ez egy álom, de ha igen, én sosem akarok felébredni belőle.