A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

34.rész

Amint megláttam Jayt a szívem örült, vad vágtába kezdett. Hiányzott, istenem de még mennyire. Az elmúlt egy hétben azt hittem bele pusztulok, hogy nincs itt velem. Már azt is megkérdőjeleztem, hogy helyesen cselekedtem e. De kitartottam a döntésem mellett, egészen tegnapig, amíg rám nem írt. Képtelen voltam azt hazudni, hogy nem hiányzik. Már eleget hazudtam neki. Először a betegségemet nem mondtam el neki, aztán azt állítottam nem érzek iránta semmit, ha azt is letagadom, hogy hiányzik saját magamat köptem volna szembe. Nem tehetem ezt vele és magamat se kínozhatom tovább.

Belenézek azokba a ragyogó kék szemekbe és tudom, hogy rosszul döntöttem akkor. Vajon képes megbocsájtani nekem? Vele akarok lenni, hogy is lehettem ilyen hülye? Ostoba voltam ha azt gondoltam tudok majd nélküle élni. Képtelen vagyok őt elfelejteni, ahogy arra is, hogy levegyem róla a szemem. Közelebb sétál hozzám de megáll az ágy mellett. Istenem, annyira jó illata van. Körbenéz a szobában majd a sarokban álló székhez lép, amit az ágy mellé rak és helyet foglal rajta. Mért nem ült mellém az ágyra? Olyan mintha félne! De mitől?
-Hogy vagy Freya?-nincs becézés csak szimplán Freya. Hangja kimért és ez megrémiszt.
-Jól vagyok, köszönöm de ezt telefonon is megkérdezhetted volna. Mért vagy itt Jay?-kezdek ideges lenni míg a válaszára várok.
-Szeretném ha meghallgatnál, közbe szólás nélkül, rendben? Ha befejeztem amit mondani akarok és még utána is elakarsz küldeni ígérem elmegyek.-bólintok, szót fogadok és egy szót se szólok.
-Nem akarom tovább ezt a játékot játszani, elég volt. Tudom, hogy félsz azoktól a dolgoktól amiket nem tudsz irányítani. A jövőbe senki nem lát bele és ez így van rendjén. A mának élj Freya, én is ezt teszem. Nem akarok arra gondolni mi lesz 5, 10 vagy 50 év múlva, a francot nem érdekli amíg veled lehetek. "Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől, nem kell, hogy örökké élj csak élned kell." hasznos tanács, bár sajnos nem emlékszem ki mondta. Viszont arra határozottan emlékszem, hogy szeretlek.-bolond, az én bolondom.
-Én is félek sőt rettegek de én attól, hogy elveszítelek, hogy nem leszel velem. Fájdalmas dolog erre gondolni, de ha tényleg ezt akarod, akkor elfogadom.
Tudom, hogy hazudtál mikor azt mondtad nem érzel irántam semmit. Kérlek, nagyon szépen kérlek csak most ne hazudj, legalábbis magadnak ne. Akarsz engem? Velem akarsz lenni? Vagy azt akarod, hogy elmenjek?-érzem az első könnycseppet, majd a másodikat ami lepereg az arcomon. Nem akarok sírni, most nem. Szívbe markoló amiket mondott nekem. Biztos vagyok benne, hogy nehéz volt ezeket kimondania is. Nekem is bátornak kell lennem, megérdemli, hogy tudja az igazságot.
-Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el neked az igazat. Szörnyen érzem magam miatta. Igazad van félek mit hoz a jövő, de attól jobban félek, hogy nélküled kell megtapasztalnom. Veled akarok lenni mert....fontos vagy nekem.-miért félek neki kimondani? Hiszen tudom mit érzek.
-Mert???-Jay megfogja a kezem, a szájához emeli majd a tenyerembe csókol.
-Mert...szeretlek!-ahogy kimondom a szavakat Jay szája már az enyémen. Óvatosan csókol, félve érinti meg a karomat közben. Már hiányzott a csókja és az érintése. Többet akarok, még többet belőle. De sajnos elhúzódik tőlem és visszaül a székre. Morgok és ezt ő is hallja, a száját mosolyra húzza majd felkacag. Örülök, hogy ő viccesnek találja de én már egy hete ebben a rohadt ágyban sínylődök, egyedül.
-Édesem azt hiszem azzal még várnunk kell. Túl kockázatos. Előbb rendbe kell jönnöd.-most komolyan?
-Pfff....te most nemet mondtál a szexre? Vagy már így-mutatok a hosszú vágásra a mellkasomon-nem is kellek? Eltakarhatom ha zavar vagy...-de mielőtt befejezhetném a mondatot megcsókol. A kezemet megfogja és az ágyékára húzza.
-Szerinted nem kívánlak? Majd megveszek érted. Ne mondj ilyen hülyeségeket, ezt még egyszer meg se akarom hallani, világos?! Jobban vágyom arra, hogy benned legyek mint bármi másra de csak miután felépültél. Ebből nem engedek.-azt hiszem kár lenne veszekednem vele, nem nyernék de nem adom fel.
-És mit szólsz az összebújásról? Az is tilos?-rám mosolyog majd int a fejével menjek arrébb. Oda ül mellém, a hátát az ágynak dönti lábait kinyújtja, én meg a mellkasának dőlök. Annyira jó közel lenni hozzá.
-Amit a kórházban mondtam komolyan gondoltam. Szeretném ha hozzám költöznél, szeretnék vigyázni rád.-belecsókol a hajamba, az egyik kezével átöleli a derekam, a másik kezét összekulcsolja az enyémmel. Szeretnék vele lenni, de teher se akarok lenni.
-Mielőtt azt mondanád nem akarsz a terhemre lenni, meg se próbáld.-félelmetes mennyire a fejembe lát.
-Szeretlek! Hozzád költözök! Most boldog vagy?
-El se tudom mondani mennyire! Szeretlek!
-De van egy-két feltételem...