A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

21.rész

Jay

Vasárnap óta nem láttam Freyat. Hétfőn és kedden nem tudott velem találkozni mert késő délutánig órai voltak, utána meg tanulnia kellett mert szerdán zh-t írt. Nem akartam erőltetni a dolgot de már nagyon hiányzott. Persze telefonon beszéltünk, de azért az nem ugyanaz. Így azt találtam ki, hogy szerdán az ebédidőmben meglepem.
Tudtam csak délelőtt vannak órai, így a vendégemet megkértem aznap csak délutánra jöjjön.
Boldog voltam, alig vártam, hogy lássam Freyat. Az örömöm nem sokáig tartott sajnos.

Az egyetemhez érve, leparkoltam. Ki szállva az autóból ismerős alakot láttam nem messze tőlem, ahogy az autónak támaszkodva telefonál. Közelebb sétálva láttam meg, hogy ez Miller. Freya legjobb barátja.
Francba, erre nem is gondoltam, hogy esetleg van más programja is. Nem akartam ráírni mert meglepetést akartam, de így utólag lehet nem ártott volna megkérdeznem.
Millerhez érve láttam rajta meglepődött, hogy ott lát, lerakta a telefont és rám köszönt.
-Szia Jay!
-Szia!-fogtam vele kezet gyorsan.
-Ööö...Freya nem is mondta, hogy jössz.-kicsit furán viselkedett, mintha kényelmetlen lenne a jelenlétem.
-Freya nem is tudja. Meg akartam lepni. Sajnos az elmúlt két napban nem tudtunk találkozni, így arra gondoltam meglepem és eljövök hozzá az ebédidőmben. Viszont arra nem gondoltam, hogy már programja van.-Miller ideges volt látszott rajta. Mi a fene baja lehet?
-Persze ez logikusan hangzik, csak hát már valamit kitaláltunk mára. Szívesen vissza lépnék, de elég zsúfolt a hetem, így nagyon máskor nem tudok Freyaval találkozni.-bólintottam, mert nem akartam udvariatlan lenni. Nem ellopni akartam Freyat csak látni és maximum vele ebédelni.
-Én tényleg csak köszönni akartam neki, délután nekem is dolgoznom kell. Van már programotok? Mi lesz a terv?-de mielőtt válaszolhatott volna Freya édes hangja ütötte meg a fülem.
-Sziasztok!-előbb Millert üdvözölte két puszival, majd felém fordult és rám mosolygott. Ő is meglepődött, hogy ott lát de éreztem, hogy azért örül nekem. Bár más is volt a levegőben de nem tudtam volna meg mondani mi az pontosan. A legjobb szó a furcsa. Furcsán viselkedtek mindketten.
Nem akartam tovább ezen rágódni, nem ezért jöttem. Arra vágytam, hogy Freya megcsókoljon, átöleljen, de ő nem mozdult. Na nem, ilyet nem játszunk, vagy feszélyezve érzi magát Miller előtt?
-Én nem is kapok puszit? Gyere ide végre.-tártam szét a karomat neki. Gyors pillantás Millerre, de aztán olyan széles mosollyal ugrott a nyakamba ami engem is meglepett. A két kezembe fogtam az arcát és megcsókoltam. Nem érdekelt ki van még ott rajtunk kívül. Tőlem a fél iskola is láthatta, nem zavart. Abban a percben csak ő volt, meg én. Freya elhúzódott kicsit de csak annyira, hogy a fülembe súgjon.
-Hiányoztál!
-Te is hiányoztál kicsim. Megakartalak lepni, csak arra nem gondoltam, hogy már van programod.-mosolyogtam rá, amit ő is viszonzott.
-Ne haragudj, igen már van programunk de utána ráérek, persze ha akarsz találkozni?!-ha akarok? Ez komoly?
-Persze, hogy akarok! Ez nem is kérdés.-oda hajoltam hozzá, lágyan megcsókoltam az ajkait. Szerettem volna ha nem csak szóban de tettben is tudja mennyire vele akarok lenni. Sajnos ez a buborék hamar kipukkant amint Miller megköszörülte a torkát, felhívva magára a figyelmet.
-Khm..elnézést fiatalok de időpontra megyünk Freya és ha nem akarunk elkésni akkor sajnos el kell indulnunk.-Freya bólintott, újra rám nézett, megcsókolt, majd elindult Miller autója felé. Rossz érzés fogott el de nem tudom miért, Millert miatt, hogy vele tölti a napját? Vagy mert úgy viselkednek mintha valamit titkolnának? Meg ráztam a fejem, tök hülye vagyok, hogy ilyenekre gondolok, csak barátok, de akkor is érdekelt mi lesz a programjuk.
-Rendben akkor majd írj rám ha már ráérsz és érted jövök. Amúgy merre mentek?-idegesen egymásra néztek és egyszerre szólaltak meg.
-Moziba-mondta Freya.
-Ebédelni-mondta Miller.
-Vagyis előbb ebédelni tényleg aztán moziba.-javította ki magát gyorsan Freya.
Nem tetszett ez nekem, nagyon nem. Valami időpontról magyarázott Miller, most meg olyan furán viselkednek.
-Akkor mi most megyünk, majd írok.-és már be is ült az autóba. Miller még toporgott egy kicsit aztán ő is elköszönt. Néztem, ahogy távolodik az autó, még intettem utánuk, de én is elindultam az autómhoz.

Hát ez elég fura volt. Valami itt nem stimmelt, ebben teljesen biztos voltam csak azt nem tudtam, hogy mi az...