A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

40.rész

1 év múlva

Mikor reggel kinyitottam a szemem alig bírtam az izgatottságommal. Végre eljött ez a nap is. Ma megkapom a diplomám és irány a nagybetűs élet. Rémisztő a felnőtté válás. Amikor magadról kell gondoskodni, bár mellettem olyan személy áll aki az egész világot jelenti számomra. Ránézek a mellettem alvó férfira és a szívem összeszorul a mellkasomban. A világon én vagyok a legboldogabb nő, ebben biztos vagyok. Lassan 1 éve élünk együtt, ami maga az álom. Nyilván vannak kisebb nagyok vitáink de kinek nincsenek?! Jay fantasztikus ember, mellettem állt mikor lábadoztam, akkor is mikor a szüleimnek el kellett mondanom a szívbetegségemet. Kiakadtak. Talán egy kicsit finoman fogalmaztam de végül megértették mért nem mondtam el nekik. Viszont Jayt egyből a szívükben fogadták. Hálásak voltak neki amiért mindvégig mellettem állt. Eddig is szerelmes voltam de ezek után még jobban beleszerettem. A telefonom rezgése rángatott vissza a gondolataimból. Gyorsan érte nyúltam nem akartam, hogy Jay felébredjen, hiszen még elég korán volt. Miller üzenetet küldött.

Miller: Szia kislány! Hányra is kell az ételeket kiszállítani hozzátok? Ja igen és hozok valakit😀

Ennyi? Hoz valakit? Kit? Na nem, ennyi nem elég. Elhint egy ilyet és nem részletezi? Már pötyögtem is a választ.

Én: Ennyivel nem úszod meg, részleteket akarok, azonnal!! És az étel este 7 órára ráér ha ide ér.

Miller: Biancanak hívják, ne éld bele magad még csak ismerkedünk. Volt pár randink már de határozottan érdeklődők utána. Na jó érd be ennyivel, majd este mesélek😜 Most mennem kell. Puszi

Olvasva az üzenetet mosolyognom kell, én lennék a legboldogabb ha végre Miller is találna valakit, megérdemelné a boldogságot. Épp válaszolni akarnék mikor egy kéz simul a derekamra.
-Remélem nem valami pasinak írogatsz!-imádom mikor féltékeny és szeretem ilyenkor húzni az agyát kicsit.
-Érdemes több vasat tartani a tűzben, nem is tudtad ezt?-kuncogtam el magam. Talán csak egy pillanat kellett hozzá de már Jay tornyosult fölém. Mérges szemekkel nézett, nem bírtam tovább hangosan elnevettem magam.
-Több kell? Adok én neked többet!-hajolt a nyakamhoz és apró csókokat lehelt rá. A francba, mindig tudta, hogy vegyen le a lábamról. De most nem lehet készülődnöm kellett.
-Jay! Hagyd abba! Le kell tusolnom és fel kell öltöznöm. Nem sokára az egyetemen kell lennem.-hangos sóhaj volt a válasza de elengedett. Tudta, hogy a mai nap fontos nekem. Itt lesznek a szüleim és az övéi is jönnek. A szülei végül együtt maradtak, egyre több időt töltenek együtt, hármasban. Az édesapja nagyon sokat változott, lemondott mindenféle mandátumáról. Ma már csak az ingatlan vállalkozása maradt meg. Hetente egyszer együtt vacsorázunk, megtalálták az új hobbijukat. Unokát akarnak, minden látogatásukkor megemlítik. Beszéltünk már erről Jayel, szeretnék gyereket, persze, hogy szeretnék, csak nem most. Talán pár év múlva. Most csak szeretnék túl lenni a mai napon. Diplomaosztó majd egy kis parti a családdal és a barátokkal nálunk.
Felkelek és már indulnék a fürdő felé de Jay elkapja a kezem.
-Ezért este kamatostul kárpótolnod kell, ugye tudod?-mint egy durcás kisgyerek úgy viselkedik de én imádom őt ezért.
-Már alig várom....

Szerencsére minden a legjobban alakult. Végre átvehettem a diplomám és azokkal az emberekkel ünnepelhettem akiket a világon a legjobban szeretek.
Miller bemutatta Biancat, aki egy tünemény. Kiderült rengeteg közös van bennünk, aminek nagyon örültem így tudunk közös programot szervezni a fiúk nélkül. Minden olyan tökéletes volt, talán még annál is jobb.  Talán Jay kicsit furcsán viselkedett de az is lehet, hogy izgult kicsit. Túl nagy nyomást raktam rá, az utóbbi pár napban feszültebb voltam mint kellett volna. De csak azt akartam, hogy minden jól sikerüljön.

Vacsora után mindenki önfeledten beszélgetett, ismerkedett, ennél boldogabb nem is lehetettem volna. Aztán meghallottam Jay hangját.
-Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy eljöttek.-hé ezt nekem kéne mondani, de hagytam hagy folytassa.-Ma egy olyan embert ünneplünk akit mindenki nagyon szeret. Freya meg tennéd, hogy ide jössz mellém?-most meg mire készül? Nem ellenkeztem, oda sétáltam Jay mellé. Szembe fordult velem és megfogta a kezem.
-Édesem, annyira nagyon büszke vagyok rád. Szerencsés vagyok, hogy vagy nekem. A megismerkedésünk napjától fogva tudom, hogy te vagy számomra az igazi éppen ezért...-féltérdre ereszkedett előttem és a zsebéből egy bársony dobozt vett elő. A sírás határán álltam, nem akartam hinni a szememnek, hogy ez itt és most megtörténik.
-Szeretném az életem hátra lévő részét veled tölteni. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?-potyogtak a könnyeim annyira meghatódtam Jay szavaitól.
-Igen, igen persze, hogy hozzád megyek! Szeretlek!-olyan hévvel borultam a nyakába majdnem hátra esett tőlem.
-Én is szeretlek!-amint kimondta a szavakat meg rohantak a többiek minket.

Mikor megtudtam, hogy beteg vagyok álmodni se mertem ilyen befejezésről. Most mégis itt vagyok, egy olyan férfi mellett aki a világot jelenti számomra. Aki mindig mellettem volt. Hogy is volt az az idézet amit Jay mondott nekem?
"Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől, nem kell, hogy örökké élj, csak élned kell!"
Én élek és ezt az életet senkivel nem cserélném el soha!!

💚VÉGE!💜

Köszönöm, hogy velem tartottál!
Jay és Freya története közel áll a szívemhez, hiszen vannak olyan részek a könyvben amik a valóságon alapulnak. Bármilyen nehézséget is görget eléd az élet, soha nem szabad feladni!💚💜