A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

3.rész

Várja a válaszom de nem tudok megszólalni. Most erre mit kéne mondanom? Megpróbálom elterelni a beszélgetést egy másik irányba hátha az beválik.

-Az egyiptomi és a kelta könyveket választanám azt hiszem.-legalább ezek tényleg érdekelnek.
-Akkor én mennék is köszönöm a könyveket és akkor majd ööö találkozunk.-elindulok a boxból kifelé de elkapja a kezem és vissza fordít maga felé. Basszus ez az illat ami körbe lengi teljesen kikészülök tőle! Most meg mi a francot akar? Nem szól egy szót sem csak néz azokkal a kék szemeivel. Kezdek zavarba jönni és ez kezd kényelmetlen lenni számomra. Mert van ilyen hatással rám? Megköszörüli a torkát majd hatalmasat sóhajt!
-Megbántottalak valamivel, hogy így menekülsz előlem?-mi? Azt hiszi megbántott?
-N..nem semmi baj! Mért gondolod ezt?-lenézek a kezünkre amit még mindig szorosan tart, észre veszi mit nézek és elengedi a kezem. Hiányzik az érintése, annyira puha volt a keze és olyan gyengéden tartotta a kezemet az övében.
Jól van hivatalosan is megörültem! Érzem, ahogy kezdek bepánikolni! Mért van rám ilyen hatással?
-Sajnálom, nem akartalak fogdosni, észre se vettem, hogy ott maradt a kezem! Válaszolsz a kérdésemre?-megrázom a fejem mert nem tudom mit is mondhatnék.
-Rendben! Nem erőltetem, ez a te döntésed! Tiszteletben tartom! Tina telefonálni fog ha Elliot jobban lesz és akkor tudtok egyeztetni egy új időpontot ha ez neked is megfelel így?!-megsértődött érzem rajta, túl kimért lett a beszédje és a testtartása is. Talán jobb is így, bár nem akartam megsérteni de alig bírok gondolkozni a közelében.
-Köszönöm!-mutatom fel a könyvet, de valahogy nem tudok megmozdulni. A lábam nem visz előre csak állok itt mint valami megkövült szobor.
-Azt hiszem lassan itt a másik vendégem szóval ha más nem lenne...
Meg a pasid is már biztos vár rád oda kint!-a pasim? Ja mármint Miller!
-Nem a pasim!-most ezt mért árultam el neki? Semmi köze hozzá, mégis így éreztem helyesnek, hogy tudja! De mi a fenéért?
-Nem? Akkor csak egy barát?-bólintok mire Ő elindul felém. A pánik győz és kirohanok a boxból.

-Miller! Menjünk, gyerünk!- rám néz majd feláll és elindulunk az ajtó felé! Gyors köszönés Tina felé és már ott se vagyunk. Látom a szemem sarkából, hogy észre vette rajtam a zaklatottságomat de nem szól semmit amíg ki nem érünk az utcára.
-Héé állj már meg! Minden rendben?-fordít maga felé, de lerázom a kezét magamról és megindulok a metró irányába.
-Freya! Várj már egy kicsit! Mi történt hátul? Illetlen volt veled szemben? Most azonnal visszamegyek és megfojtom azt a szemetet!!-puffog és zsörtölődik, fel alá járkál előttem ami kezd megőrjíteni.
-Dehogy, nem történt semmi! De...
-De mi? Mondj már valamit az isten szerelmére!
-Nem kaptam levegőt a közelében, alig tudtam megszólalni. Azok a szemek amikkel rám nézett teljesen megbabonáztak. Még soha n..nem éreztem így egy férfi iránt sem és ez megrémisztett, úgy viselkedtem előtte mint valami óvodás. Nem ismerek magamra! Mi a fene van velem??-Miller rám emeli a tekintetét majd mélyről jövő nevetésbe kezd. Annyira nevet, hogy mindkét kezét a térdeire rakja, a teste rázkódik a nevetéstől. Mi olyan rohadt vicces? Érzem, hogy egyre mérgesebb leszek és kezd elpattanni a húr nálam.
-Basszodj meg! Te most kinevetsz engem?? Pff....-inkább tovább elsétálok mielőtt olyat mondanék neki amit magam is megbánok. Pár perc elteltével utolér és megfogja a kezem.
-Sajnálom! Csak annyira édes voltál az előbb és ártatlan ahogy megrémülve ecsetelte milyen hatással volt rád az a srác. Végre valaki megdobogtatja azt a jégszívedet. Itt az ideje, hogy randizz és találj valakit magadnak. Mit akarsz vén lány maradni?-ezt most komolyan mondja? Ugyan mi a fenéért randiznék bárkivel is? Mi értelme lenne?
-Minek randizzak? Hmm? Hogy csalódjak vagy Ő csalódjon? Egy időzített bomba vagyok ha nem tudnád, bármikor robbanhatok!
-Tudod, hogy ennek nem kéne így lennie ha engednéd, hogy segítsek akkor...-felemelem a kezem, nem kell az újabb szent beszéd, ezt már egyszer megbeszéltük és ebből nem engedek!
-Elég!! Inkább most haza megyek! Fáradt vagyok, holnap majd beszélünk!
-Freya várj, sajnálom nem akartam feletted ítélkezni! Tudod, hogy fontos vagy számomra!-bólintok mire Ő a karjaiba zár és szorosan magához ölel.
-Semmi baj! Nincs harag! Amint hazaértem írok egy üzenet, oké?-mosolygok rá és látom ahogy megnyugszik. Bólint majd elindulok a metró felé Ő meg a lakása felé ami nincs olyan messze innen.

A metrón sikerül egy helyet találnom ahova letudok ülni, mert nem hazudtam Millernek eléggé elfáradtam. A táskámban megrezzen a telefonom így előveszem és látom üzenetem érkezett.

Ismeretlen: Azért remélem amit hátulról láttál látványt, legalább az tetszett mielőtt nekem jöttél?! 😁😃🫣