A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

28.rész

Miközben Elliot folytatta a tetoválást egész végig Jay járt a fejemben. Lehetetlen volt nem arra gondolnom, ahogy Millerrel beszélt. Tudom, bocsánatot kért tőlem is és azt mondta Millertől is elnézést kér majd de akkor is, ez még egyszer nem fordulhat elő.

Jesszus!! Most jut eszembe holnap részt kell vennem egy partin, ha megtudja Jay, hogy Millerrel megyek ki fog borulni. Basszus nem is vagyok benne annyira biztos, hogy ezt meg kellene vele osztanom, de hazudjak neki? Megint? NEM!!! Így is bűntudatom van már. De még is mit mondjak neki? A merengésemből Elliot hangja rángatott vissza.
-Készen is vagyunk! Gyorsan lekezelem és mehetsz is.-izgatott lettem. Alig vártam, hogy végre láthassam. Féltem tőle, azt hittem jobban fog fájni, de egyáltalán nem volt olyan vészes. Nyilván éreztem, de elviselhető volt és szerencsére a szívem is kibírta a megpróbáltatást.
-Már kíváncsi vagyok, biztos nagyon jó lett.-mosolyogtam rá. Éreztem, ahogy valamit fúj rá majd letörölte és bekente valamivel.
-Rakok rá egy fóliát, ha lehet akkor ma ne nagyon érje víz. Adok egy kis tégelyben krémet ezzel kenegesd amilyen gyakran csak tudod, nehogy kiszáradjon. És kérlek szépen ne vakard, amint gyógyulni kezd viszketni fog de próbálj meg ellenállni.-bólintottam majd felálltam a székből, Elliot egy kis kézi tükröt adott a kezembe. A nagy álló tükör elé álltam megfordultam és a kisebbik tükröt magam elé emeltem. Amint megláttam a tetoválást nem akartam hinni a szememnek. Gyönyörű volt, az inda ami közre fogta a bak és a nyilas horoszkópjának a rajzát eszméletlenül csodálatos volt. Az apró pici piros virágok mintha igaziak lettek volna. Csak ámultam, elég nehezen találtam meg a saját hangomat.
-Ez...ez meseszép Elliot, köszönöm szépen. Minden pénzt, időt, fájdalmat megért.-igazából el se akartam takarni de még se mászkálhatok egy szál melltartóban, nem igaz?
-Örülök ha tetszik. Meg engeded nekem, hogy mondjak valami személyeset?-bólintottam, bár sejtettem Jayel lesz kapcsolatos.
-Jay remek ember Freya. Nem csak azért mondom mert a barátom és a munkaadóm. Ragaszkodó, de csak azzal aki tényleg nagyon fontos a számára. Persze neki is vannak olykor rossz napjai de kinek nincs? Sajnos az apja... bocsi erről semmi jogom beszélni. Bízz Jaybe, becsületes, a szíve mindig a helyén. Hallgass te is a szívedre, az mindig megsúgja mi a helyes. Remélem nem haragszol meg ezekért a szavakért, bár ha még is azt jogosan tennéd, olyanba túrtam az orrom amihez semmi közöm. Ezért az elnézésedet kérem.-gyorsan elfordult és elkezdett pakolászni az asztalon. Vajon mikor Jay apukájáról kezdett beszélni mért hagyta abba? Tudom, hogy nincs jó viszonyuk ezt Jay is említette de úgy éreztem több van ez mögött. De nem fogom Elliotot kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy kérdezősködök erről, ha akarja majd Jay elmondja azt amit tudnom kell.
-Egyáltalán nem haragszom, semmi rosszat nem mondtál.-ami igaz is, de mindig olyan nehezen nyitottam az emberek felé.
-Most biztos rosszul érzi magát, amit a barátodnak mondott nem gondolta komolyan ebben biztos vagyok.-szóval hallotta.
-Ezt én is tudom!-hangosan fel sóhajtottam.
-Mitől félsz igazából?-nem szólaltam meg. A válaszon nekem is gondolkodnom kellett.
-Sajnálom, ehhez már tényleg semmi közöm!-újra elfordult, de én válaszolni akartam. Nem akartam, hogy azt higgye félek és lebukni se akartam. Piszok jó megfigyelő az már biztos.
-Én nem félek!-vissza nézett rám és egyből tudtam, hogy elárultam magam.
-Várj te nem is tőle félsz! Legalább is nem közvetetten. Mitől tartasz? A szerelemtől vagy attól, hogy közel engedd magadhoz? Ne válaszolj, túl messzire mentem már így is. De egy tanácsot adok neked így kéretlenül. Én is jártam már ebben a cipőben. Remélem te helyesen döntesz majd.-elgondolkodtató amit mondott.
Ha már ennyire közvetlen volt velem úgy döntöttem rá kérdezek mi történt.
-El meséled mi történt?-kérdeztem.
-Szingli vagyok! Szóval nem lesz nehéz kitalálni. Rosszul döntöttem sajnos!-sajnáltam, mert még mindig láttam a tüzet és a vágyódást a szemében.
-Talán még nem késő, keresd meg! Mond el neki!
-Hidd el megpróbáltam! De erről inkább most nem beszélnék. Meg Jay már biztos vár. Ha bármi gond lenne a tetoválással szólj.-bólintottam de többet nem mondtam. Láttam rajta, hogy nem akar beszélgetni már. Még mindig fájó seb számára ami történt. Elindultam az ajtó felé de eszembe jutott, hogy még nem is fizettem.
-Basszus! Majdnem elmentem fizetés nélkül. Mivel tartozom?-rá mosolyogtam Elliotra aki csak a fejét rázta.
-Jay már rendezte, nem tartozol semmivel!-mi? De hát ezt, hogy gondolta?
Gyorsan elindultam Jay felé, ezt nem hagyom annyiban az tuti.

Amint a boxahoz értem már nem volt nála senki. Időt se hagytam neki egyből letámadtam.
-Mért fizetted ki a tetoválást?-mérges voltam rá. Azt akartam, hogy ezt ő is tudja.
-Hé! Neked is szia! És a kérdésedre válaszolva a barátnőm itt nem fog fizetni az biztos. Szóval tedd túl magad rajta.-közelebb jött majd magához húzott.
-De ez nem fair! Akkor most neked tartozom. Mit kérsz cserébe?-amint kimondtam a szavakat rájöttem, hogy ez nem éppen a legjobb ötletem volt. Felhúzta a szemöldökét majd apró mosolyt villantott rám és a fülemhez hajolt.
-Töltsd velem a hétvégét, másra sem vágyok csak arra, hogy veled legyek.-basszus! Most kéne elmondanom.
-Rendben! Szombat, vasárnap nálad leszek!-azt hiszem nem erre a válaszra számított.
-Holnap nincs sulid úgy tudom! Tehát semmi akadálya, hogy velem legyél.-most mit mondjak? Gondolkodj Freya. Légy őszinte, megérdemli.
-Ez igaz, de elígérkeztem. Miller megkért kísérjem el egy partira. Nem mondhatom vissza.-félve rá pillantottam, nem láttam bármi jelét annak, hogy mérges lenne. Több perc is eltelt de még mindig nem válaszolt. Most mért nem mond valamit? Bármit? Szólalj már meg!!